Óvodások öröme – a drámajáték

Virág: Dolgozni mész?
Anya: Igen.
Virág: Én is. Megyek az oviba dolgozni.
Anya: Hogy hogy dolgozni?
Virág: Hát, játszani. Az is dolgozás.

Az óvodás kor a játékról szól. A játékon keresztüli tanulásról. A gyerekek játékon keresztül fedezik fel magukat és a környező világot. Szerepeket játszanak. A szerepeken keresztül értelmezik környezetüket: a velük megtörtént eseményeket, illetve színes fantáziájuk által teremtett helyzeteket. A játékban újraélhetik vagy átélhetik a valóságban megtapasztalt élményeket. Nem csupán helyzetekben, eseményekben gondolkodnak, hanem történetekben. Olyan történetekben, amelynek van eleje, közepe és vége. Ezért olyan nagy a mesék iránti igényük, mesék iránti szeretetük. Globális világnézetük van a meséken keresztül mozgósítva. Könnyen belekerülnek a mesék világába.

A drámapedagógia az óvodás korú gyerekeknél hihetetlen erővel bír. Irányított cselekvésen keresztül tudják felfedezni a történetet. A drámán keresztül fiktív világba kerülnek, ahol átélhetik a szerepek adta biztonságban a problémákat, konfliktusokat. A játékban bármi lehetséges, bármilyen utat végigjárhatnak a gyerekek, a kimenetel biztonságos, hiszen ott a drámatanár, aki szerepeken keresztül irányítja az eseményeket, kérdez, kérdéseivel lendíti tovább a történetet. A játék során a gyerekekben is kérdések fogalmazódnak meg. Átélik a drámajáték által ajánlott helyzetet, szerepet, környezetet, elfogadják a szabályokat, ezek szerint gondolkodnak, cselekszenek. Szabadon dönthetnek, szabadon gondolkodhatnak: nincsenek jó és rossz válaszok. A drámatanár felelőssége, hogy a válaszok beépüljenek a közös játékba. A drámajáték biztosítja, hogy minél több élményt szerezhessen az őt körülvevő környezetből, és ezáltal tanuljon magáról, társairól és a világról.

A drámajáték közben fejlődik a gyerekek személyisége, kreativitása, kommunikációs készsége. Bátrabban mondják el véleményüket a történetben gondolkodva. Szerepeken keresztül könnyebben megfogalmazzák gondolataikat, jobban kiállnak önmagukért. Játék közben aktívan fejlődnek interperszonális kapcsolataik. Játszótársaival való társas kapcsolataik egyre jobban kiteljesednek: együttműködnek, beszélgetnek, barátkoznak egymással, és a játékélmények mind jobban összekovácsolják őket. A szerepjáték nem csupán a fantáziáról, a fikción belüli gondolkodásról szól, hanem járulékos haszna az is, hogy a gyerekek szorongása és feszültsége oldódjon, csökkenjen. Ezek a zsigeri tapasztalások visszahatnak a valós életbeli helyzeteikre pl. jobban fogják keresni egymás társaságát, hatékonyabban formálódik a magatartása. Az együttműködés könnyebbé válik, aktívabban hallgatják meg egy más gondolatát, véleményét.

Patonay Anita
drámatanár