Gelencsérné Tamási Márta
Jelenleg a Bethesda KIDSZ (Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Bethesda Kora-gyermekkori Intervenciós és Diagnosztikai Szolgáltató Tagintézményének) zeneterapeutájaként és zenepedagógusaként dolgozom. Korábban a Budapesti Korai Fejlesztő Központban sérült kisgyermekek zeneterápiáját vezettem. Már tanári pályám kezdetén tudtam, hogy számomra az énekóra többet jelent a zenei írás-olvasás és a zenetörténet tanításánál. Éveken át foglalkoztam Orff módszerével, s zeneterapeuta diplomám megszerzése után már biztosan tudtam, hogy a zenét a gyermeki személyiség alakításának, fejlesztésének szolgálatába szeretném állítani.
Nagy örömmel töltött el, mikor a GE! Programmal találkoztam, mert nagyszerű szakemberekkel gondolkodhatok együtt, és lehetőséget nyújt arra is, hogy eddig megszerzett ismereteimet és tapasztalataimat tovább adjam. Vallom, hogy a zene nagyon fontos szerepet tölt be a gyermeki személyiség fejlesztésében, s ennek szellemében terveztük meg az akkreditált képzésünk tematikáját is: szó van benne a zene sokféle eszközrendszeréről, bemutatunk játékokat, dalokat, saját kézzel is elkészíthető egyszerű hangszereket, s megismerhetik a kedves kollégák, milyen csodákra lehet képes egy egyszerű szalag vagy kendő. További ötletekkel, inspirációval szolgálunk szülőknek és pedagógusoknak egyaránt a Gondolkodj Egészségesen! Alapítvány Mesélj! Játssz! Alkoss! összművészeti blogjának Hang-Érint-Ő c. fejezetében.
Dr. Bakonyi Anna
Óvodapedagógusokat oktató pedagógia szakos tanár vagyok. Nagyon nem szerettem iskolába járni, azért, mert a teljesítménykényszer legátolt. De láttam és tudtam, hogy vannak gyerekek, akiket ez éppen feldobott. Már kicsi gyerekként is megéltem, hogy ahányan élünk, annyifélék vagyunk, és éreztem, hogy mindenkihez más út vezet. Ettől a kora gyermekkori tapasztalattól vezérelve lettem tanár, de nem ám bárkit tanító, hanem csakis óvodapedagógusokat. Nagyon könnyű volt ugyanis észrevenni, hogy az ovi más; lehet szabadon játszani, jó esetben minden kisgyermek kibontakoztathatja saját személyiségét. Ez volt a célom. Arra buzdítottam a hallgatókat, hogy tekintsék önállónak magukat, vállalják személyiségüket, bátran próbálják ki ötleteiket. Tegyék mindezt úgy, hogy a gyerekek képességeit, vágyaikat, a hozzájuk tartozó családjaikat ismerjék meg, minél többet tudjanak róluk és így, differenciáltan neveljenek.
A differenciált bánásmódnak azonban komoly szakmai eszköztára van, nem lehet „csak úgy” bárkivel bármit kísérletezni. Megtanulni azt, hogy milyen szempontok szerint döntsünk abban, hogy kivel hogyan érdemes bánni, az bizonyos értelemben nehezebb, mint egy konkrét kapaszkodóval élni. Az óvodás életkorban a játék az, ami meghatározza a gyermeki fejlődést. A játék azonban komoly, hiszen minden egyéb tevékenység – így a tanulás is – összefügg vele. Van egy cselekvés, amely nagyon hasonlít a játékhoz: a művészetek gyakorlása. Schiller, a nagy német költő is mondta, hogy az esztétikum létrejöttéhez szükséges folyamat olyan mint a játék, mert szabad, egyedi, kreatív, ihletett. Az óvodában sok-sok művészi élményt élnek át a gyerekek, maguktól is, és pedagógusi irányítással is. Mesélnek, dramatizálnak, báboznak, rajzolnak, festenek, ábrázolnak speciális eszközökkel és anyagokkal, táncolnak és zenélnek. Kokas Klára azt írja, hogy a zene hallgatása és az zenélés maga a nagy átváltozások lehetősége. Bárkiből bármi lehet. Többek között ez a zene terápiás hatásának fő eleme.
Aki részt vesz a képzésen, nem csak megtanulhatja, hanem saját bőrén megtapasztalhatja, átélheti, hogy milyen mély rétegeket mozgatnak meg a zenei játékok, és hogyan fejleszti – „véletlenül”, indirekten” – a személyiséget is és a közösséget is. A zene mindenkié! De az élet is! Mit mond Claperéde erről? „Az ebihal (kopoltyúval lélegzik) nem béka, a gyermek nem kicsinyített felnőtt.” Saját életet szeretne élni. Az iskola – így az óvoda is – nem az élet előszobája, hanem maga az élet. Ezt segíti a zene, és annak terápiás hatása.
Ma már unokáim körében is szoktam játszani, zenélni, és persze mesélni, bábozni, rajzolni, táncolni is. A nagy rohanásban mindenkinek muszáj megállni és alkotni! Várunk a Nagy Közös Kalandra. Társam, aki a képzés magja (én csak kísérő vagyok ebben a kalandban) zenész, zeneterapeuta. Szakmánk csak rokon, ám céljaink szemléletünk azonos.