Önbizalom – bizalom a társakban

Önbizalom – bizalom a társakban

A bizalom és önbizalom megerősítését, fejlesztését kiemelten fontosnak tartom az óvodáskorban. Az itt következő játékok segítenek abban, hogy a gyermekek megélhessék a másik iránti bizalom, az önbizalom, a mások és önmaguk elfogadásának élményét.

A foglalkozás célja: az önbizalom, a társak iránti bizalom és az elfogadás élményének átélése.

Eszközök:Egyszerű ritmushangszerek (dobok, csörgők, ritmusfák, triangulum, cintányér, stb.), kendők, hullahopp karikák.

A kezdés rítusa: Körberakott székekre ülünk, s kör közepén egy szép kendővel letakarjuk a hangszereket. Majd megfogjuk egymás kezét és lassan elindulunk a hangszerek felé, miközben egyre hangosabban mondjuk: „Gyertek elő hangszerek, várnak már a gyerekek!” Majd felemeljük a kendőt és hangszert választunk.

• Hangszerbeszéltető: Kérjük meg a gyermekeket, hogy válasszanak hangszert, és szavak nélkül a hangszeren játsszák el, hogy milyen hangulatban vannak. Vidámak, szomorúak, fáradtak, izgatottak, stb. A többiek pedig próbálják meg kitalálni a hallottak alapján, hogy érzi magát egy-egy társuk. A gyerekek szeretik, ha az óvó néni is eljátssza, hogy ő épp most hogyan érzi magát.

• Magocska: A kör közepére helyezünk egy karikát, egy gyermek ül bele (lehet önként jelentkező, de ki is választhatjuk), ő lesz a magocska. Mi kell ahhoz, hogy egy magból valami kifejlődjön? Eső, szél, napsütés. E három dolgot megjeleníthetjük különböző hangszerekkel, de lehet a szél: kendő, az eső kopogós hangszer, a napocska énekszó is. Fontos, hogy minden gyerek kapjon valamilyen feladatot. Az óvó néni kézjelekkel vagy rajzokkal irányítja az „időjárást”. Akik a jelüket látják, odamennek a magocskához és eljátsszák a szerepüket (esőt, szelet, napsütést) A kis mag eldöntheti, hogy mikor növekszik, ha megnőtt, megkérdezzük tőle: Mi lett belőled magocska? Örömünkben énekelhetünk is neki. (Magocska lehet valaki, ha épp születésnapja, névnapja van, vagy ha úgy látjuk bánatos, szomorú)

• Hangfolyosó: A gyerekek párban állnak, folyosót alkotnak. Mindenkinek a kezében hangszer van. Egy bekötött szemű gyermek végigsétál közöttük, s akik előtt elhalad azok megszólaltatják hangszerüket. Egy szép hangú szélcsengő vagy xilofon, metalofon jelezheti, hogy végigment a pályán és kiért a hangfolyosóból. A bekötött szemű vagy csukott szemű gyermeknek lehet segítője is, aki végigkíséri.

• Madármama: A gyerek-fiókák egy-egy karika-fészekben ülnek, kezükben hangszer. Egy gyermek lesz a madármama, akinek bekötjük a szemét. A fiókák fogják őt hívni (egyszerre csak egy gyermek zenél) kis hangszerük segítségével. Amikor odaért a fiókájához, megsimogatja, majd megy tovább a következő hang irányába. Játszhatjuk szerepcserével is, akkor az állandó váltástól izgalmasabb.

Végül: A játékok természetesen továbbfejleszthetők és az adott csoportra formálhatók. Tetszés szerint válogathatunk belőlük, nem kell mindet eljátszani egy foglalkozás keretében.