Mondókák esőről, szélről

Szutyejev: A gomba alatt

Esik eső, csepereg.
Megáznak a gyerekek.
Sáros lesz a kiscipő,
Vizes lesz a főkötő.

Fújja a szél a fákat,
Letöri az ágat.
Reccs!

Esik eső jaj, jaj, jaj.
Mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik.

Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző.
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind felkapdosta?
Csűr ide, csűr oda, kas ki bárány, kas oda.

Amikor kinn süt a nap,
a csiga a házában marad.
Amikor az eső hullik,
Csiga-biga előbújik.
Neki az a jó idő, mikor esik az eső.

Gomba, gomba, gomba.
Nincsen semmi gondja.
Ha az eső hullik rája,
Nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti.
Van kalapja, teheti.

Esik az eső, hajlik a vessző,
Haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj, katona, majd kisüt a Napocska.
Megszárad a lovacska.

Én kiskertet kerteltem, bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja, eső, eső veregeti, huss.
Sí-sú fúj a szél, ez a kis fa jaj, de fél.
Minden ága megremeg, a levele lepereg.