Családi szívügyeink – Az elválás

Adventben, egyre közelebb karácsony szent ünnepéhez, talán nem a legszívmelengetőbb dolog a válásról és az „elvált gyerekekről” bejegyzést írni az adventi naptárba… De ünnepi csengettyűszó ide, mézeskalácsillat oda, ma Magyarországon sajnos, szinte minden második házasság válással végződik… és él egyre több gyerek egyszülős családban. Ami a karácsonyi bejgli fölött különösen nehéz érzelmi szituációkat tud produkálni a szülőnek és a gyereknek egyaránt. Nyilván nem szükséges ecsetelni (tudja ezt mindenki jól: vagy, mert maga is ebben a helyzetben van vagy, mert egy hozzátartozója/barátja életét látja közelről), hogy a szenteste ajándékzörgésébe azért mennyi fájdalom, düh, értetlenség vagy mindegyik egyszerre, vegyül az elvált család valamennyi tagjának lelkéből.

A szülők – induljunk ki ebből az optimális esetből – feldolgozzák ezt, de a gyerekeknek segítség kell hozzá!  A segítségnyújtás egyszerű, mégis nagyon nehéz is egyben, hiszen türelem, időráfordítás és őszinteség kell, semmi más! A türelem fejleszthető, az idő talán adott mindenkinek az ünnepek alatt, az őszinteség pedig…létkérdés. Valószínűleg ez a legnehezebb pontja a gyerekeinknek nyújtott segítésben: őszintének lenni. Pedig nagyon fontos, hogy a gyerekek életkoruknak megfelelő (!) magyarázatokat kapjanak, hogy miért ment el apa, miért akart anya elköltözni apától, miért fáj egy kicsit még mindig anya/apa szíve stb. De nem állhatunk meg ennyinél sem: az az igazán jó, ha a „hogyan tovább”-ról is beszélünk a kicsikkel, nem dramatizáljuk túl a helyzetet. Már csak azért sem, hiszen tudjuk, hogy a gyerekek a legnagyobb tragédiákat (háborúk, támadások, balesetek stb.) képesek ép ésszel és ép lélekkel túlélni, ha a környezetük őszinte segítséget nyújt nekik ebben.

Tehát megint oda lyukadunk ki, hogy beszélgetni kell. Ebben pedig nagyon jól jöhetnek olyan mesék, amelyek a válás témáját dolgozzák fel. Ehhez három történetet ajánlok most:

1. Gimesi Dóra: Csomótündér
2. Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban
3. Rombaut – Emma Thyssen: Szívszerelem

Egyáltalán nem állítom, hogy irodalmi remekműveket ajánlottam ezzel a három mesével -, hiszen a Csomótündér kissé szentimentális, a sokat szapult Szívszerelem meg rémes illusztrációjú, és ezzel csak a legszembetűnőbb hibákat említettem -, de azt igen, hogy kitűnő terápiás történetek ezek az egyszülős családoknak karácsonykor (is).

A meseajánlást Bitter Noéminek köszönhetjük, aki az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus szakának tanára és szerkesztő – többek között Mesélj! Játssz! Alkoss! szakmai kiadványunk szerkesztése is a nevéhez fűződik.