Téleleji Teadélutánok

Mióta én is részt veszek Programunk Teadélutánjain, a gyakorlatok közben sokszor szoktam kiszakadni a jelenből és egy pillanatra kívülről meglátni magunkat: egy-kéttucatnyi ember ül egy művelődési ház egy neonfénnyel megvilágított linóleummal borított szobájában, ahol a függöny vagy a lambéria idejétmúlt hangulatát talán némiképp ellensúlyozzák a mécseseink, a terítőn felsorakoztatott ropogtatni- és innivalók, valamint a mindenkiből sugárzó lelkesedés, de a kép néha mégis szürreálisnak tetszik. A Teadélutánok vezetője olyan szeretettel és komolysággal mutatja meg gyakorlatait és osztja meg velünk tudását, mint ha legalábbis ezer emberrel dolgozna együtt. A résztvevők pedig őszinte érdeklődéssel és nyitottsággal jönnek minden alkalomra. Bennem pedig minden alkalommal van egy kicsi értetlenség, hogy megéri-e ilyen kis volumenű rendezvényt havonta megtartani. Aztán minden Teadélutánnak van egy pontja, amikor ezt a kételyt a meghatódás váltja fel és a hála, hogy vannak ilyen alkalmak.

Pontosan azért, mert azt érzem, hogy azért mert egy esemény nem durran nagyot, attól még nagyon fontos dolgok történnek ott, és az a húsz ember olyasmivel lesz, azt hiszem, gazdagabb minden alkalommal, ami megállná a helyét ezer ember előtt is, és bárcsak ezrek tapasztalhatnák meg, amit mi minden hónapban! A szeretetet, azt, hogy ha csak arra a pár órára is, de tartozunk valahova, megértést, az a megtartó közeget, a töltődést, a közösséget, a közös vidámságot.

A Teadélutánt záró körtánccal kapcsolatban pedig különösen fenntartásaim voltak, azt hittem, idétlen és furcsa lesz. Ezzel szemben nagyon mély és intim pillanatokat élünk át ilyenkor, hátborzongató és sírnivalóan gyönyörű világzenéket hallgatunk és mozgunk rájuk kézenfogva a táncoló gyertyalángok körül. Ez már nem a beszélgetés ideje, ilyenkor befelé figyelünk, és figyeljük mit mozgat meg a lelkünkben a zene és a tánc, az érintés, az intimitás: maradhatunk a felszínen is, de mehetünk mélyebbre is, ha éppen az esik jól. Magunkban vagyunk.

Azt hiszem minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy tudjunk egymásra és magunkra figyelni. Arra bíztatok mindenkit, hogy ne hagyja ki ezeket a Teadélutánokat. Egy kis kiszakadás a borongós mindennapokból, szakmai inspiráció, lehetőség önismereti tapasztalataink bővítésére, egy kis közösség, ami feltölt.

Tags: GE! Program, teadélután