május 9th, 2011 | by Szekeres Adrien
Pár hete tudatosult bennem, hogy van egy nagyon rossz szokásom (nyilván több is, de ez egy új felismerés számomra), még pedig az, hogy arra a kérdésre, hogy "Anya, segíthetek valamit?" valahogy ösztönösen mindig azt válaszolom, hogy „nem”
április 27th, 2011 | by seresv
Hiszem, hogy egy gyerek számára kevesebb egészségesebb időtöltés létezik, mint ha a természetben bóklászik, felfedez, szemlélődik. Meggyőződésem, hogy ennél komplexebb és mégis spontán "fejlesztés" nem igen akad. Ehhez persze kell a szülő részéről is a lelkesedés, de mert ez - el nem ítélhető módon - nem mindenkiben van meg: legalább hajlandóság legyen arra, hogy adott esetben kezébe vegyen egy rovart; leüljön a fűbe; ha gyermeke legszebb ruháját átmenetileg vastag sárréteg fedi, ne bosszúság, hanem nagyvonalúság éledjen fel benne és az afelett érzett megnyugvás, hogy önfeledtebb, táplálóbb és gondtalanabb tevékenységet keresve találhatna csemetéjének, mint hogy engedi őt szabadon érintkezni a természettel
április 26th, 2011 | by Szekeres Adrien
Mi leszel, ha nagy leszel? Kezdtem már vagy két éve kérdezgetni a lányokat. Először fogalmuk sem volt arról, hogy mit lehet erre válaszolni, ezért először arról kezdtünk beszélgetni, hogy mi az, hogy foglalkozás és hogy miért kell az embernek dolgoznia
március 28th, 2011 | by Szekeres Adrien
Hogyan válasszunk iskolát? Ez egy évvel ezelőtt számomra az egyik legnehezebb kérdés volt. Próbáltam sok szülővel beszélgetni, akinek már iskolás gyereke van, elmentem számtalan bemutató órára, nyílt napra, bújtam az internetet, böngésztem a szakértői véleményeket, mégis teljesen tanácstalan voltam, miközben rohantak a hetek és vészesen közeledett a beíratkozás időpontja
február 14th, 2011 | by Szekeres Adrien
Én a mai napig nem felejtem el, amikor életemben először sírtam egy filmen. “A bajnok" - ez volt a címe és anyukámmal néztük együtt otthon a tv-ben. Emlékszem, hogy ültem a szőnyegen és sokáig próbáltam visszatartani az érzéseimet - mert már nem voltam nagyon kislány - anya előtt, aztán végül nem sikerült és kicsordultak - mit kicsordultak?!, ömlöttek!! - a könnyeim
