február 28th, 2011 | by Szekeres Adrien
Miért tud olyan kedves lenni egy bébiételes kis üvegből készült lámpás, vagy egy papírvirág a polcon a tésztanyaklánc mellett, hogy képes vagyok évek óta szorgalmasan törölgetni róluk a port? Talán, mert valahányszor rájuk nézek, mosolyt csalnak az arcomra és jóleső melegség önti el a lelkem.
február 14th, 2011 | by Szekeres Adrien
Én a mai napig nem felejtem el, amikor életemben először sírtam egy filmen. “A bajnok" - ez volt a címe és anyukámmal néztük együtt otthon a tv-ben. Emlékszem, hogy ültem a szőnyegen és sokáig próbáltam visszatartani az érzéseimet - mert már nem voltam nagyon kislány - anya előtt, aztán végül nem sikerült és kicsordultak - mit kicsordultak?!, ömlöttek!! - a könnyeim
január 31st, 2011 | by Szekeres Adrien
Amikor kismama voltam, mindkét lány nevét jó előre kigondoltuk a férjemmel. Volt pár fontos szempont. Például, lehessen becézni, szép legyen a csengése, fontos volt a jelentése is. Ezen kívül a “Kiss” vezeték név mellé szerettünk volna valami picit különleges, ám magyarosan csengő nevet választani
január 24th, 2011 | by Szekeres Adrien
Ez az egy, amit szeretek a télben: hogy esik a hó. Na, nem amiatt, mert havat kell söpörni a ház előtt, hanem mert egyrészt csodálatos, ahogy fehérre festi a tájat, másrészt ki lehet menni szánkózni a lányokkal. Persze kicsit macerás, mire minden: overál, kesztyű, sapka, sál és bakancs előkerül és négyen elindulunk - plusz a szánkók -, de megéri!
január 18th, 2011 | by Szekeres Adrien
Én nem tudom más hogy van ezzel, de nálunk eleinte a reggeli készülődés komoly kihívást jelentett. Egy egész örökkévalóságnak tűnt, mire mindkét gyerek felöltözött, reggelizett, fogat mosott, fésülködött és végre el tudtunk indulni az óvodába
