TÉMA: a barátság

A társas kapcsolatok minden életkorban alapvető fontosságúak, a barátsághoz mindenkinek van valamilyen viszonya. A legkisebbeknek a külső hasonlóság és azonos érdeklődés elég a szorosabb kapcsolat kialakításához, a nagyobbaknál a belső tulajdonságok a kapcsolatok alapjai. Az óvodáskor végén már különbözőségeket is el tudnak fogadni egymásban, sőt a barátságról, társaikkal való viszonyaikról már beszélni is tudnak.

Fókuszkérdések (az óvodapedagógus számára): Milyennek ítélem a gyerekek kapcsolatait általában? Ismerem-e rokonszenvi és ellenszenvi viszonyaikat? Igazolják-e feltételezéseimet a játék során tapasztaltak?

A foglalkozás célja: Megismerni külső és belső tulajdonságokat (sajátunkat és másokét), megismerni a hasonlóságokat és különbségeket, megtanulni együttműködni nem önként választott társunkkal, alkalmazkodni.

Fejlesztési területek: minden játék után olvasható.

Szükséges eszközök: CD lejátszó, relaxációs zene, különböző érzelmeket ábrázoló lapok (lásd melléklet.)

Mint minden foglalkozást, a mesére alapozott játékot is megelőzheti egyfajta szertartásos felvezetés. Ebben az esetben használhatjuk a következőt, de ha van sajátunk, akkor maradhatunk annál is.

A mese köszöntése: „Álljunk körbe és fogjuk meg egymás kezét! Guggoljunk le! Miközben emelkedünk, egyre hangosabban köszöntsük a mesét. Mondjuk azt, hogy: »Szia mese!« vagy »Jó reggelt mese!«”

Ezután kényelmesen helyezkedjünk el egy nagy szőnyegen. Szerencsés, ha az óvodapedagógus a gyerekek között ül.

A mese:

A kolbász, a béka és az egér

Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy béka. A béka összetalálkozott az egérrel és a kolbásszal. Hárman kezdtek beszélgetni, s elhatározták, hogy ők örökös barátok lesznek.

Az egeret betették sepregetőnek, a békát beszerzőnek és a kolbászt szakácsnak. Így mentek a dolgok egy hónapig. A béka beszerzett, mert ő jól tudott ugrani, hamar tudott menni s jönni, az egér kisepregette a szobát, s hozott be fát meg vizet, a kolbász meg szakácskodott.
Hát olyan jó ételeket csinált a kolbász, hogy örökké csak nyalogatták a szájukat. Akármennyit ettek, nem tudtak jóllakni, mert nagyon jó volt az étel. Mikor letelt a hónap, azt mondja a kolbász:
– Na, hát a dolog az rendre jár, melyiketek lesz a szakács?
– Hát legyen a béka.
Megtették a békát szakácsnak. Nekifogott a béka, így is szakácskodott, úgy is szakácskodott, főzött ilyet, főzött olyat, de olyat nem tudott főzni, hogy a többieknek jólessék. Főzött vagy három-négy nap, s akkor felmondtak a szakácsnak. Azt mondták, hogy:
– Nem vagy jó szakács.
Megszégyellte magát a béka.
– Nahát, akkor ki főzzön?
Azt mondja a kolbász:
– Az egeret tesszük oda.
Odatették az egeret. Ő is főzött vagy két-három nap, de ő se tudott jól főzni. Rászorították a kolbászt:
– Csak te főzzél!
A kolbász váltig mondta:
– Én az én hónapomat lefőztem, s hogyha nem akartok ti főzni, akkor inkább felmondjuk a barátságot.
Valahogy csak megkérlelték a kolbászt, mégis elvállalta, hogy még egy vagy két nap ő főz. A béka gondolta, addig ő megtanulja, hogyan főz a kolbász. Nekifogott, hogy meglesse, mit csinál.
Hát, amikor a lé meg volt főve, egy darab idő múlva a kolbász, mikor látta, hogy nincsen sehol senki, beledobta magát a lébe. Megforgatta magát benne ügyesen, s akkor kijött. 
„Hopp – gondolta a béka -, most már én is tudom, hogy kell csinálni! Azért olyan jó a leves, mert beledobta magát.”
Akkor ajánlkozott:
– Na, most már én leszek a szakács, most már én is tudok főzni!
Nekifogott, odatett egy jó nagy fazék vizet a tűzhöz. Jó tüzet csinált, s főzte, főzte. Mikor már úgy gondolta, hogy meg van főve az a mindenféle, ami bele volt téve, nem várta meg, hogy egy kicsit meghűljön a lé, hanem mikor a legforróbb volt, belészökött.
Hát alig tudott kiszökni, mind összeforrázódott, összefutott a hátán a bőr. Azóta van varas béka.
Félreállott a főzésből, alig tudott mozogni, úgy összeégette a forró lé. A kolbász meg az egér, mikor megmondta nekik, hogyan járt, kikacagták.
Felbomlott a barátság, s attól fogva mindenki külön élt. Máig is élnek, ha meg nem haltak.

A mesét követő első kérés: „Kérlek benneteket, csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek el, hogy kik lennétek legszívesebben az elhangzott mesében! Akit megérintek, az tud csak beszélni!”

Fontos kihangsúlyozni a gyermekeknek, hogy csak az mondhatja ki a szereplő nevét, akit az óvodapedagógus „kihangosít”, vagyis akinek megérinti a vállát.

1. Ragacs: Most újra óvodások vagyunk. Abban a szobában, ahol az egér, a kolbász és a béka lakott. Lassú tempóban sétálunk, ügyelünk arra, hogy séta közben ne érjünk egymáshoz (az erre kijelölt helyre tehetünk különböző tárgyakat is, amit a gyerekeknek ki kell kerülniük). Amikor az óvodapedagógus azt mondja: „Ragacs!” mindenkinek a hozzá legközelebb álló gyermekhez kell ragadnia, annak megfelelően, hogy milyen testrészt mond a felszólítás után (pl. váll, comb, mutatóujj stb.) Összeragadva haladnak tovább addig, amíg nem hangzik el az új testrész neve. Ekkor párt váltanak, lehetőleg olyat, akivel ebben a játékban még nem találkoztak.  Ha páratlan számú a csapat, akkor lesz egy 3-as is.

Variáció: nagyobbak adhatnak ötleteket, melyik legyen a következő testrész.

Fejlesztési területek: kapcsolatteremtés, kooperáció, mozgáskoordináció.

2. Kinek van …: Körben állunk. Azt keressük, hogy milyen külső tulajdonságaink hasonlóak. Az óvodapedagógus állításokat mond: pl. „Barna a hajam. Kék a szemem. Egyforma hosszúak a hüvelykujjaim.) ” Aki az állítás elhangzása után úgy érzi, hogy az információ igaz rá, egy lépéssel beljebb lép a körbe. Olyat is mondhatunk, ami senkire nem igaz. (pl. 12 éves vagyok, műfogam van, tegnap szárnyaim nőttek stb.)

Variáció: Nagyobbaknál belső tulajdonságokra is rákérdezhetünk (pl. már vesztem össze/békültem ki barátommal, adtam már ajándékot, húztam már meg a haját barátomnak, romboltam már le, amit más épített stb.)

Fejlesztési területek: ön- és társismeret.

3. Tükröm-tükröm: Párokat alkotunk és szembe állunk egymással. Egyikünk lesz a tükör, a másikunk a tükör előtt álló. Egyformán kell mozognunk. Úgy kezdjük, hogy a kezünk a combunk mellett van, és amikor megszólal a zene, lassan mozogni kezdünk. Aki előbb megmozdul, a másiknak őt kell követni: folyamatos mozgással, mint a tükörkép. 3-4 perc után csere.

Variáció: A párok kialakítását irányíthatjuk is, ha szeretnénk, hogy a gyerekek olyanokkal is együtt dolgozzanak, akit maguktól nem választanának. (pl. kis színes lapocskákat osztunk, az azonos színűek alkotnak egy párt.)

Fejlesztési területek: nem verbális kommunikáció, mozgáskoordináció, kapcsolatteremtés.

4. Hangulatjáték: Körben ülünk. Az óvodapedagógus három különböző hangulatot ábrázoló lapot mutat (lásd melléklet). Először megbeszéljük, hogy mit látunk a képeken. A következő körben arról beszélgetünk, hogy mikor voltunk utoljára vidámak, mérgesek illetve sírósak és miért. A hangulattáblákat körbe is adhatjuk, de a kör közepére is tehetjük, és az veszi el, aki éppen mondani szeretne valamit az adott érzésről.

Variáció: Nagyobbakkal arról is beszélgethetünk, hogy mikor és hogyan „okoztak” utoljára ilyen érzéseket valakinek. pl. Utoljára akkor okoztam ilyet (felmutatja a táblát), amikor….”

Fejlesztési területek: ön- és társismeret, verbális kommunikáció, bizalom.

A mesezárás lehet a mesekezdés ellentéte.

Elköszönés a mesétől:

„Álljunk körbe és fogjuk meg egymás kezét! Emeljük fel a kezünket, és ahogy ereszkedünk lefelé, egyre halkabban mondjuk azt, hogy: »Viszlát mese!«”

Értékelés: az óvodapedagógus szóban értékeli a csoport együttes munkáját, a pozitívumokat kiemelve. (Olyan mozzanatok megemlítése, amikor sikeres volt az együttműködés, illetve az alkalmazkodás; aktivitás mértéke.)

Az értékelési szempontontokat itt találjátok.