Kedves Szülők!

Kedves szülők!

A felnőtt és a gyermek közötti kommunikáció egyik leghatékonyabb módja a mesélés. A mese olyan áthidaló „eszköz”, melynek segítségével folyamatosan ébren tarthatjuk magunk és gyermekeink fantáziáját egyaránt. Az emberi beszéd és a meséléssel járó közösségi élmény mással nem pótolható.

Szülőként számos esetben szembesülünk azzal a problémával, hogy nem tudjuk eldönteni: adott életkorban milyen mesét olvassunk, mondjunk óvodás korú gyermekünknek.

Az elkövetkező közel három hónapban ebben szeretnék segítséget nyújtani!

Meseválasztáskor több szempontot is szerencsés figyelembe vennünk:

Elsőként a gyermek életkorát. A három éves gyermekek leginkább az állatokról szóló történeteket kedvelik, az ötévesek a tündérmesék világában érzik otthonosan magukat, az iskolába lépés küszöbén pedig a novellamesék felé fordul intenzívebben a gyermekek figyelme. Az utóbbiak jellemzője, hogy a mese hőse evilági színtéren mozog, már nem segítők révén, hanem a saját szellemi erejének köszönhetően oldja meg feladatait, önállóan néz szembe a nehézségekkel. A felsorolt mesetípusok mellett minden gyermek rajong azokért a történetekért, amelyekben ő maga, illetve a későbbiekben családtagjai, rokonai, ismerősei a mesehősök.

Gyakran teszik fel a szülők azt a kérdést, hogy hogyan, mennyit foglalkozzanak a mesével olvasás után. „Kezdeményezzek-e én beszélgetést a gyermekemmel a meséről? „Mondjam-e neki, hogy: „Látod, ebből az a tanulság, hogy…” A válasz mindkét esetben: nem! A gyermeket hagyni kell, hogy ő kérdezzen, ha felmerül benne adott mesével kapcsolatosan egy-egy gondolat, érzés. Bíznunk kell abban, hogy a gyermek, mint befogadó fél mindig csak annyit dolgoz fel egy-egy történetből, amennyit „elbír”. Ezért ne féljünk „félelmetes” meséket mesélni! Előfordulhat, hogy egy olyan történetbe kezdünk, aminek a közepén azt érezzük: „Ez borzalmas!” és nem olvassuk, mondjuk tovább.
Ilyen esetben is mindig fejezzük be a történetet, soha ne hagyjunk félbe mesét, mert emiatt a gyermek átélhet egyfajta frusztrációs élményt, hiszen nem tud helyre kerülni az adott történethez kapcsolódó teljes élmény. Ezt úgy tudjuk megelőzni, hogy előre megismerkedünk a mese szövegével, s eldöntjük, elolvassuk-e.

Amikor ételt vagy ruhát választunk gyermekeinknek általában átgondoljuk, hogy mit adunk. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy a szellemi táplálék „minőségét” is ellenőrizzük!

A megajánlott mesék egy-egy érzelmet vesznek alapul és minden esetben az előzőekben említett korosztályokhoz kapcsolódnak életkori bontásban.

Ha van rá idő, érdemes egy-egy mesét több alkalommal is elolvasni, elmondani gyermeküknek, lehetőség szerint fejből!

A siker garantált!

Sok kellemes együtt töltött percet!

Üdvözlettel:

Kerekes Valéria

Budapest, 2011. március 10.