Kreativitás fejlesztése

Az itt következő játékokat a kreativitás és a fantázia fejlesztésére ajánlom.

Eszközök: Egyszerű ritmushangszerek, melyeket készíthetünk mi magunk is csoportunkkal (különféle dobozokból, kindertojás kapszulákból, magokból stb.), kendők, hullahopp karikák, pamutgombolyag, egy szép csomagolópapírral bevont cipős doboz, pamutgombolyag, olló, CD lejátszó.

A kezdés rítusa lehet bármelyik az előző blogbejegyzésben megismertek közül.

• A gyerekek hangszert választanak, majd kérjük meg őket, hogy szólaltassák meg másként, mint ahogy eddig megszokták. Adjunk lehetőséget arra, hogy többféle megoldást is találjanak.
• Kis karmester: Egy önként vállalkozó gyermek beáll a kör közepére, ő lesz a karmester, aki testmozdulatokkal, mimikával, gesztusokkal fogja irányítani a többieket. Neki kell kitalálni, hogyan alakítsa a tempót, dinamikát, a különböző hangszercsoportokat. A mű végén kérdezzük meg, hogy azt csinálta-e a zenekar, amit ő hallani szeretett volna, és a zenészeket, hogy értették-e  mit kíván tőlük a karmester.
• Halászat: A karika egy ház, aki benne ül bármivé változhat. Az óvó néni a halász, aki egy szép kendővel és énekszóval elindul halászni. A legalkalmasabb ének: „Hej, halászok, halászok mit fogott a hálótok? nem fogott az egyebet, (itt a karika lakója megmondja, hogy ki ő, majd folytatódik a dal: „Hát a …….. mit eszik, ha a bárkába teszik? Nem eszik az egyebet…… (itt megmondja, hogy mit eszik)
  Ezt követően kifogják és ő is csatlakozik az óvó nénihez, így mennek tovább. A háló egyre nagyobb lesz, a karikalakók egyre fogynak. Addig játsszuk, míg mindenkit ki nem fogtak. természetesen énekelhetünk mást is.
• Kendőtánc: Mindenki választ magának egy szép kendőt, leteríti a földre, ráül vagy ráfekszik. Kérjük meg őket, hogy csukják be a szemüket, s miközben szól a zene képzeljék el, hogy mi vagy ki lehet a kendőjük, majd táncoljanak, mozogjanak, játsszanak vele, míg szól a zene. Mindig egy rövid, két-három percnyi zenét válasszunk, s ezt játsszuk el többször (4-5ször ) egymás után. majd beszélgessünk velük, kinek mi volt a kendője. Ne válasszunk szöveges zenét, csak instrumentálisat, hogy ne befolyásolja a gyerekek képzeletvilágát. A zeneválasztás lehetőleg komoly zenei részlet legyen, olyan zene, mely bennünket is inspirál.
• Szoborátváltozás: A gyerekek zeneszóra sétálnak a teremben, amikor a zene elhallgat, szoborrá változnak, majd amikor újra megszólal a zene, továbbsétálnak addig, míg ismét elhallgat, ekkor újra szoborrá változnak. Ebben a játékban hagyjuk, hogy ezek az átváltozások csak bennük menjenek végbe, nem kell verbalizálni a belső történéseket. Zeneként itt is olyan művet válasszunk, aminek nincs szövege.
• Húzd ki a hangod!: Egy szép csomagolópapírral bevont cipős dobozban elhelyezünk egy nagy pamutgombolyagot. A dobozt egyik oldalán kilyukasztjuk és kivezetjük rajta a fonalat. A gyerekek körben ülnek, odamegyünk egyikükhöz, kezébe adjuk a fonal végét és kérjük meg, hogy valamilyen hangot adva kezdje el húzni a fonalat, amíg bírja levegővel a hangadást, közben mi is hátrálhatunk a dobozzal. Ha elhallgat, vágjuk el a fonalat. Majd így tovább, minden gyermekkel. Ezután a saját hangjából (fonalából) mindenki csináljon valamilyen formát. Ezeket a kis alkotásokat felragaszthatjuk egy nagy csomagolópapírra, ez lehet a csoport hangja, le is festhetjük, el is énekelhetjük, csinálhatunk a hangokból egy nagy közös alkotást is és még számtalan variációt kitalálhatunk.