Tárgyjáték-otthon

Pletykálkodók (Szentirmai László tanulmányából kölcsönzött kép)

A tárgyjátékkal szülőként akkor találkozunk először, amikor csemeténk először állapítja meg a függönyzsinórról, hogy kígyó, majd nyomatékot adva szavainak, tekeregve mozgatni kezdi. Berregő hangot adva tologatja szemüvegtokunkat a konyhaasztalon, a gemkapcsozó pedig félelmetes ragadozóvá válik kezében. A sort hosszan lehetne folytatni, mert a gyerekek született animistaként úgy hiszik, hogy a tárgyaknak lelkük van. (Később, felnőttként mi is újra hinni kezdünk ebben – különösen, amikor elromlanak.)
Az otthoni játék a tárgyakkal nem más, mint hogy partnerekké válunk ebben az absztrakcióban, részben gyermekünk alakuló asszociációs bázisára, részben a magunk ötleteire és mindkettőnk kreativitására támaszkodva.

Családok (Szentirmai László tanulmányából kölcsönzött kép)

Választhatunk teljesen különböző, ellentétes vagy egynemű tárgyakat, és egyszerű, spontán szerepjátékot vagy konkrét mesét. Utóbbi lehet gyermekünk aktuális kedvence, amely megjeleníti az őt éppen foglalkoztató kérdéseket, vagy bármely korának megfelelő mese. Íme néhány szemléletes példa a tárgyak átlényegülésére:)
A papírszemetes kisgömböcként képes elnyelni szinte bármit: a plüssállattól a játékautóig, a locsolókanna fröcskölő elefánt a fürdőkád tengeri szivacsai és szappanhalai között, a fekete viharkabát a gombócba tekert zokni-csibékre lecsapni készülő héja. Az ollólovag félelmetes állkapcsai képesek összeroppantani a papír tintanyalókat, vasgyúró-sodrófa mindenféle gonosz tésztamanót se perc alatt szétlapít, kalapácsököltől rettegnek az üvegtündérek. )

Eszti álma (a Figurina Animációs Kisszínpad előadása)

Egynemű tárgyakként számtalan hétköznapi eszköznek oszthatunk szerepet egy mesében: )
különböző méretű, stílusú, formájú és használtságú lábbeliknek, kalapoknak és sapkáknak, sálaknak és kesztyűknek, ceruzáknak és ecseteknek, díszpárnáknak és plédeknek, műanyag dobozoknak vagy evő- és konyhai eszközöknek, terményeknek és zöldségeknek. )
A sort a végtelenségig folytathatnánk, az ötleteknek csak a fantáziánk szabhat határt.)
A tárgyjáték szereplőinek azonban van egy fontos tulajdonságuk. Van bennük valami, ami emlékeztet minket az általuk megjelenített figurára, karakterre, valami, ami képes működésbe hozni az asszociatív gondolkodásunkat. Ezért a tárgyjáték eszköze akkor jó, ha karakterében (anyagában, színében, formájában) és/vagy mozgásában képes megidézni számunkra azt, ami helyett jelként áll. Ehhez legyen minél egyszerűbb és karakteresebb, kevés beavatkozással.)

Grim/m/aszok (a Figurina Animációs Kisszínpad előadása)

Minél inkább önmagáról a tárgyról jut eszünkbe az, ami helyett áll, annál jobb. )
Az improvizációs tárgyjátékhoz nem feltétlenül szükséges játéktér, egy konkrét mese színpada pedig a gyermek által is jól felérhető kisasztaltól a szőnyegen át a kert gyepéig gyakorlatilag bárhol lehet, akár a levegőben is.

A tárgyjátékban az a jó, hogy a hétköznapok tárgyain kívül egyéb nem is kell hozzá, mégis rendkívül hatékony, hiszen komplex jelként a gyermek asszociációs képességét, azon keresztül pedig valójában szimbolikus gondolkodását fejleszti (Szentirmai László).