Papírszínház-óvoda

A papírszínház egyik előzményének a főúri kastélyok bábjátékát tekinthetjük.

Elsőként Voltaire építtet bábszínházat cirey-i kastélyában, ahol a híres népi bábfigura – az olasz commedia dell’arte Pulcinella bohócának francia utóda –, az „életművész” Polichinelle mellett, saját szatirikus bábdarabjait is bemutatják. Nagy Katalin és III. Péter cár – természetesen francia hatásra – már egy egész termet áldoz bábszínházra a szentpétervári palotában. A 18. századi Közép-Európa kulturális fellegvárában, a fertődi Esterházy-kastélyban működik az első – kifejezetten ebből a célból épült – marionett-bábopera, melynek állandó zeneszerzője Joseph Haydn, díszlettervezője Pietro Travaglia, dramaturgja és színpadmestere pedig Joseph Karl von Pauersbach. 1773-ban itt mutatják be Haydn: Philemon és Baucis című báboperáját, és a premiernek nem kisebb személyiség a vendége, mint Mária Terézia. Az előadás olyan nagy hatást gyakorol rá, hogy színházat építtet Schönbrunnban, ahol 1777-ben Haydn két újabb báboperáját adják elő, a Didót és a Genovévát.

http://babakalacs.blogspot.com

A másik előzmény szintén a 18. századi Franciaországba vezet, ahol a francia forradalom után sokan munkanélkülivé válnak, köztük Laurent Mourguet selyemtakács is. Foghúzó-kuruzslónak áll hát a lyoni piactéren, ahol Guignol névre keresztelt, kaján tekintetű, kesztyűs bábjával igyekszik pácienseket toborozni. A lyoni selyemtakácsok viseletét hordó bábfigura a francia forradalom szülötteként hamar népszerűvé válik, önálló megélhetést nyújtva alkotójának. Később mind Mourguet-nak, mind hősének társa akad, Landré apó kifaragja Guignol örök barátját Gnafront, a facipőkészítőt.

Guignol & Gnafron

A kizsákmányoló szövödetulajdonossal és uzsorás háziurával is örök harcban álló Guignol népszerűségének hatására a bábszínház a főúri szalonokból átköltözik a párizsi bohémélet padlásszobáiba. A kor egyik leghíresebb padlás-bábszínháza George Sand és fia, Maurice Sand bábszínháza, melynek Liszt, Chopin, Musset, Balzac vagy Delacroix nemcsak lelkes látogatói, de a bábdarabok zeneszerzői, írói és tervezői munkálataiban is részt vesznek.

A 19. század végétől, majd a századfordulótól az irodalom, képzőművészet és zene egyértelműen csatlakozik a bábozáshoz. 1888-ban az Übü király debütál Rennes egyik padlásszínházában, Richard Teschner bécsi iparművész egy ősi bábtechnika (jávai vajang) mechanizmusának fejlesztésével foglalatoskodik, Nyina Effimova festőnő és Ivan Effimov szobrász Szergej Obrazcov bábjátékára gyakorol hatást, Alexandra Exter orosz festőnő új, addig nem használt anyagokból épít bábokat. Max Reinhardt tanítványa, Paul Brann 1906-ban Marionett színházat alapít Münchenben, ahol a festő Paul Klee és Vaszilij Kandinszkij a munkatársa, akik Walter Gropius Bauhaus (1919) művészeti iskolájának hatására anyagszerű bábokat készítenek, míg Felix Klee bábelőadásokat tart a Bauhausban.

Ezek a korabeli bábszínházak természetesen nem kizárólag papírszínházak, számos egyéb bábtechnikát alkalmaznak. A rövid történeti körkép inkább annak a folyamatnak az állomásait és körülményeit hivatott bemutatni, amely a korabeli színház – otthoni körülmények között is felépíthető – kicsinyített másához, a papírszínházhoz elvezetett. Ahogy a főúri kastélyokból a polgári szalonokon át a bohémélet padlásszobáiba költözött a bábszínház, úgy csökkent a mérete és alakult át az eszköztára.

Hagyományos értelemben vett papírszínházról igazából a 19. század polgári szalonjainak makett színháza esetében beszélhetünk, amelyben előrenyomott, színes, kivágható kartonpapír bábfigurák szerepeltek. Ezek a papírszínházak a színpadtechnika (szcenika) szempontjából is a korabeli színházak kicsinyített másai voltak. A szereplők járásainak síkjait felső vagy oldalsó rögzítésű kulisszák (díszletelemek) választották el egymástól, melyek a mainál sokkal nagyobb térmélységgel rendelkező színpadon a perspektívát voltak hivatva érzékeltetni. Ezért a korabeli szcenika működését egy hagyományos papírszínház remekül illusztrálja.

A papírszínház festett-színezett sík papírbábjait papírcsíkokra ragasztva, oldalról becsúsztatva mozgatták, így azok – a különböző kulissza-síkok között – az egész színpadot bejárhatták.

Készíthetünk mi is ilyen több díszletelemmel és térsíkkal rendelkező papírszínházat, melynek alapja egy nagyobb kartondoboz. Ha oldalsó rögzítésű kulisszákat szeretnénk használni, akkor a doboz két rövidebb oldalát vágjuk ki, így a merevsége még megmarad. Ebben az esetben a bábjainkat is oldalról tudjuk majd mozgatni, például az említett papírcsíkos módszerrel.

De használhatjuk a papírszínházat egyszerű marionett figurák színpadaként is. Ebben az esetben a doboz tetejét vágjuk ki, így felső rögzítésű kulisszákat illetve felső mozgatású (marionett) bábokat tudunk majd használni. Ezek a bábok lehetnek a korábban tárgyalt sík vagy plasztikus marionett figurák, pálcás vagy akár egyszerű zsinóros kivitelben.

Fritz Kannik – Carmen ( Danish Model Theater)

Mindkét színpadhoz készítsünk színpadnyílást, amely legyen kisebb a doboz szélességénél és magasságánál. Egyrészt hogy a papírszínpadunk megtartsa a merevségét, másrészt hogy felső mozgatásnál legyen ún. zsinórpadlás a mozgató kezeknek, illetve takarás a színpad két oldalán, ahonnan a szereplők beléphetnek. A színpadnyílás keretét díszíthetjük és – a hatás kedvéért – széthúzható függönnyel is takarhatjuk.
Az oldalról betolható kulisszákat papírnyelvekkel a színpadunk ép tetejébe vágott nyílásokban tudjuk rögzíteni, míg a fölülről betolható színfalakat az ép oldalfalakba vágott nyílásokban.
Egy kellő méretű és szilárdságú doboz felhasználásával állandó színpadot tudunk készíteni a csoportunknak, amelyben számos mese bábjait, kulisszáit és díszletelemeit használhatjuk pontosan úgy, ahogy azt a korabeli kőszínházak tették. Méretre vágott kemény kartondoboz lapokra festhetjük, színezhetjük, ragaszthatjuk stb. a különböző mesék díszleteit, ezekhez különböző háttereket (erdő, házikó belső, nagyváros stb.) is készíthetünk, melyeket a doboz hátfalára erősítve cserélgethetünk az adott történet helyszínének megfelelően. Kartondobozból mozgatható díszletelemeket (asztal, szék, szekér stb.) is készíthetünk színezéssel és ragasztással.

Így a gyerekek csak előveszik az éppen kedvükre való mese kellékeit, berendezik a papírszínpadot, és már kezdődhet is az előadás!