Marionett-otthon

A marionett talán a legősibb bábtechnika, első említését a hindu mitologikus eposzokban, a Mahábhárata-ban (Kr. e. 1000 előtt) és a Rámájana-ban (Kr. e. 1000 körül) találjuk.
A történet szerint Siva isten felesége, Párvati készített először bábut férje távollétében. Attól tartva azonban, hogy férje rossz néven veszi, ha kenyerét elvéve ő is „teremtésfélével” próbálkozik, eldugta játékos teremtményét. Siva azonban mindent látó harmadik szemével meglátta az elrejtett bábut, ami megtetszett neki. Lelket lehelt belé, majd zsinegen leeresztette az emberek közé, hogy szórakoztassa őket.

A marionett nagyon egyszerű, a gravitációt és mozgási energiát ügyesen kihasználó egy- vagy kétzsinóros, illetve pálcás (vagy pálcás és zsinóros) bábu, mely a kisgyerek kézügyességével is maradéktalan élményét adja a mozgásnak.
A legkisebbek számára talán a pálcás vagy szicíliai marionett a legalkalmasabb, mely elnevezését a Szicíliában leginkább páncélos vitézek harcait bemutató egyszerű és dinamikus mozgású bábjátékról kapta.

A fölülről egyetlen pálcára rögzített báb minden arra alkalmassá tett forgásponton (ízületnél) képes elmozdulni a pálca mozgatásával. Jár, ugrik, kapálódzik, szalad vagy táncol – és ehhez semmilyen kifinomult mozgatási technika nem szükséges.

Akár spontán játszunk, akár egy konkrét mesét állítunk színpadra, az ötlettől a megvalósítás utolsó mozzanatáig vegyünk benne részt, meglátjuk, hogy ez nemcsak a gyermekünknek öröm, hanem számunkra s fantasztikus lehetőség saját kreativitásunk megéléséhez.
Az egyszerűbb technikákhoz leginkább az olyan állatmeséket javaslom, mint A három kismalac és a farkas.

A legkisebbeknek a legegyszerűbb statikus pálcás marionett elkészítése a legegyszerűbb, mely lehet sík vagy plasztikus báb. (Plasztikus marionett bábokról lásd az Óvópedagógusoknak írt blogot.) Síkbábhoz szerezzünk be kartonpapírt vagy szétvágható papírdobozokat. A szereplők megrajzolását, kivágását és „felöltöztetését” (színezés, festés, színes papírok, fonalak, textildarabok, termények ragasztása stb.) bízzuk a gyerekekre. Nem baj, ha a kismalacok vagy a farkas nem úgy néz majd ki, ahogy mi elképzeltük, és még jobb, ha nem nézegetünk előtte képeskönyveket, hanem a gyerekek fantáziájára bízzuk a figurák megalkotását. Kérjük meg őket, hogy a kivágott alakot a kartonra fektetve és körberajzolva vágjanak ki még egyet, amit a figura hátoldalának készítsenek el. Csak abban segítsünk, hogy a kismalac farkincája és rózsaszín hátsó fele a kivágott forma negatív oldalára kerüljön. Ha elkészült az elő- és hátlap, tegyünk közé hurkapálcát és ragasszuk össze, így máris kész a forgatható pálcás marionett bábunk.

Ha azt szeretnénk, hogy ez a malacka mozgékonyabb legyen, akkor külön kell készítenünk egy fejet, egy testet és négy lábat. Ez a malac esetében két kör és négy kisebb téglalap, tehát ez sem túl bonyolult feladat. Ebben az esetben csak a fejet érdemes két példányban (eleje-hátulja) elkészíteni, a többi testrésznek használjuk mindkét oldalát. A hurkapálcát az összeragasztott fej eleje és hátulja közé illesztjük, a további testrészeket pedig a megfelelő pontokon (álló malacka figuránál két láb kézként is funkcionálhat) jancsiszeggel rögzítjük egymáshoz. Ez a rögzítési mód laza, de kevéssé koordinálható mozgást fog eredményezni, a malackánk tud majd szaladni, és ezt a dinamikus testmozgása jól kifejezi. De nekünk nem is nagyon kell ennél cizelláltabb mozgás, hiszen a mesében ez a legjellemzőbb tevékenysége.

Díszletként gyakorlatilag bármit használhatunk, a hétköznapi élet tárgyaitól a papírdobozból készített látványelemekig és kellékekig, de el is hagyhatjuk. A bábok és a díszlet elkészítése legalább akkora élvezet, mint a velük való játék. Egy minden ízében általunk kivitelezett előadás hosszú ideig örömforrás a családnak. Bármikor elővehető, játszhatják szülők a gyerekeknek és fordítva, együtt egymásnak, gyerekek egymás közt vagy a nagyszülőknek, rokonoknak ha ünnepélyes alkalmakkor összejön a család stb. Ahogy mi változunk úgy változik az előadás is, mindig kicsit más, sohasem ugyanolyan, ezért megunhatatlan. Ha idővel mégis kinőjük, elajándékozhatjuk.