Kínai árnyjáték – otthon

Az árnyjáték őshazája Ázsia, ahol rituális szertartások kellékeként az ősök szellemét, a holtak lelkét vagy istenségeket volt hivatva megidézni ünnepi alkalmakon, fontos döntések előtt vagy szerencsétlenség elhárítása céljából. Ezeket az árnyakat már a kezdetektől bábok jelenítették meg, előbb plasztikus, majd idővel gyönyörűen megmunkált árnyfigurák képében.

Az ősi, keleti bábjáték Indián, Jáván, Kínán és Perzsián át, török közvetítéssel érkezett Európába, és a fényforrás vászonhoz való viszonya, valamint a bábuk mozgatásának módja szerint két különböző hagyományt honosított meg.
A jávai árnyjátékot (mely az Indonéz szigetvilágból egész Ázsiában – Bali, Thaiföld, Laosz, Vietnam, Kambodzsa, Burma – elterjedt) alulról, pálcákkal mozgatott bábukkal, merőlegesen hátulról érkező fényforrással játsszák, magasra emelt árnyparavánnal, hogy sem a mozgatók, sem a mozgatópálcák árnyéka ne zavarja a látványt.

Vajang árnyjáték

A kínai árnyjáték ezzel szemben egy a vászon fölött elhelyezkedő, egyenletesen szórt fényt biztosító fényforrást használ, és merőlegesen tartott pálcákkal szorítja az árnybábukat a testmagasságban elhelyezett, kifeszített vászonra. A szórt fény feladata a bábosok és a pálcák árnyékának eloszlatása, illetve a közelítés-távolítás hatásainak (méretváltozás) kihasználása.

Kínai árnyjáték

Az eltérő mozgatásnak köszönhetően a jávai vajang báb mozgása előkelőbb, artisztikusabb, a kínai árnybáb ezzel szemben sokkal mozgékonyabb, dinamikusabb, életszerűbb.

Technikájánál fogva a kínai árnyjáték könnyebben megvalósítható otthoni körülmények között, bár a mozgatása szinte egy kisiskolás kézkoordinációját és ügyességét igényli, így inkább csak öt éves kor fölött próbálkozzunk vele, hogy valóban élmény legyen.

A bábokat készíthetjük a hagyományos fekete fotókartonból is, de így elveszítjük a kínai árnyjáték egyik legszebb lehetőségét, a színekkel való játékot. Készítsünk inkább színes árnyfigurákat, a színek nagyon szépen át fognak jönni a fehér vásznon, ha jól világítjuk meg a felületét. Ehhez vásároljunk kellő merevségű, színes fóliákat, melyek a nagyobb írószer és hobby boltokban kaphatók. A papírra megrajzolt figura testrészeit vékony alkoholos filccel átmásoljuk a fóliára, majd körbevágjuk. Vastagabb, színes alkoholos filcekkel (hogy az árnyvásznon keresztül majd a nézők számára is jól látható legyen) megrajzoljuk a részleteket és kontúrokat. Ha van hozzá türelmünk és jó ollónk (felnőttként sniccerrel is dolgozhatunk egy kemény, sík felületen), ki is csipkézhetjük a figuránkat. Ha ennél is egyedibb megoldásra vágyunk, az átlátszó fóliát megfesthetjük üvegfestékkel, melynek nyilván száradási idő kell, és sérülékenyebb is lesz, cserébe viszont az ősi árnybábuk mívességét idézi.
A bábok minden mozgatásra szánt végtagját külön készítjük el, és a sík marionett figuráknál tárgyalt módon a törzshöz rögzítjük (leginkább erős, vastag hímző cérnával varrjuk össze).
Minden mozgatandó testrészre egy-egy fólia-fület készítünk, amihez később a mozgató pálcát rögzíthetjük. Ehhez egy kb. 8×2 centis (a bábu testrészének méretétől függően ennél kisebb vagy nagyobb is lehet) fóliacsíkot vágunk, melyet középen összehajtunk, majd 2 cm-s „magasságot” hagyva a két végét kétfelé kihajtjuk. (Keményebb fólia esetén egy vonalzó jó szolgálatot tehet a hajtogatásban.) A fület a testrész hátuljára ragasztjuk erős, átlátszó cellux ragasztóval. Ne feledjük, hogy – akárcsak a sík marionett bábu esetében – a rögzítés módjából adódóan a bábu mozgatásakor magától is mozgó testrészeket (pl. lábak) nem kell felpálcázni.
Ha abból indulunk ki, hogy két kezünk van (és közösen mozgatni egy bábot meglehetősen bonyolult és sok gyakorlást igénylő feladat), akkor érdemes úgy kivágni egy figurát, hogy két pálcával mozgatni lehessen. Például egy emberi figuránál a fej és az egyik kéz, illetve a lábak legyenek varrással rögzítve, míg a másik kezet a törzzsel együtt vágjuk ki valamilyen jellemző pózban megrajzolva. Így csak a fejet és a mozgó kezet kell felpálcáznunk. De a bábu jellemző mozgásától függően természetesen elképzelhető, hogy éppen az egyik lábat lesz érdemes felpálcáznunk a fej mellett, mint ahogy az is, hogy a fej helyett mindkét kezet szeretnénk inkább mozgatni. Ha kellően merev fóliából készítünk 20-25 centiméteres bábokat, a mozgatható végtagok segítségével is a vászonra tudjuk szorítani a figurát.
Pálcának ne hurkapálcát vegyünk (túl vékony és törékeny is), hanem 0,5 milliméteres keményfa tipliket, melyeket vágjunk (fűrészeljünk) 50 centiméteres darabokra, majd mindegyik pálca egyik végét metsszük be egy éles sniccerrel 2 cm mélyen – ezt a feladatot legjobb apára bízni. Ha ez megvan, minden bemetszett pálcavégre hurkoljunk rá egy befőttes gumit jó szorosan. Ezzel a megoldással egy mozgatópálca-készlet több mese árnybábjaihoz is használható, így 15-20 darabnál többet nem is érdemes készíteni. Ráadásul a bábok és pálcák külön-külön jól tárolhatók, míg a felpálcázott bábok kevésbé.
Végül a pálca rögzítésének módja. A kiválasztott bábjáték árnybábjait pálcázzuk fel az előadás előtt. A befőttes gumit húzzuk följebb a pálcán, a bemetszést szorítsuk rá a bábu fólia-fülére, majd görgessük le a gumit, hogy odaszorítsa a pálcát a fülre.

Ha van egy paravánunk, akkor könnyű dolgunk van, csak ráfeszítünk egy kimustrált fehér lepedőt, a bábos fölé pedig hosszabbítóval egy csupasz 60-100 wattos villanykörtét lógatunk szórt fény gyanánt. Ha nincs házi paravánunk, akkor se essünk kétségbe! Kerítsünk két masszív fogast, és kötözzük fel rá a lepedőt. Ha csak egy fogas van, akkor a lepedő másik felét csípjük egy ajtó vagy ablaknyílásba. De gyakorlatilag bármilyen megoldást választhatunk, a lényeg, hogy a vásznat valóban feszítsük ki, és stabilan rögzítsük, hiszen a kínai árnyjáték figuráit a merőlegesen tartott pálcákkal rá kell szorítanunk a kifeszített vászonra, hogy szép árnyképet kapjunk. És persze férjen el a bábos a vászon mögött. Nem utolsó sorban, az igazi élményhez és látványhoz elsötétíthető helyiségre van szükségünk.
Végül a közönség egyik tagja alakítson rögtönzött gamelán zenekart, így alkalmi „hangszerekkel” (ami a fakockától a fésűig gyakorlatilag bármi lehet) kísérheti az előadást, természetesen a történésekhez igazítva a zörejeket.

Elsőre talán bonyolultnak tűnik a kínai árnybáb elkészítése, de ha már lesz egy pálcakészletünk, alig igényel több időt és energiát, mint bármelyik más technika.
Cserébe, ha egyszer kipróbáljuk, szinte biztosan beleszeretünk, hiszen lenyűgöző látványvilága igazi színházi élményt kínál az otthon falai között.