Kedves Szülők!

„„Az ember egy Nagy Játék résztvevője, melynek kimenetele számára is nyílt.
Képességeit teljességükben kell kibontakoztatnia ahhoz, hogy „Játékos” és ne a Véletlen játékszere legyen.”
(Manfeld Eigen–Ruthld Winkler: A játék)

Alapvetések

A játéknak sok definíciója van. Örömszerző tevékenység (Büchler), fölösleges energiák levezetése (Schiller, Spencer), „… az emberi kultúra minden formájának, tehát a művészetnek, tudománynak, vallásnak, ökonómiának és politikának esszenciális eleme” (Huizinga), „… a valódi életre való felkészülés és a fizikai alkalmasság kifejlesztésének eszköze” (Fagen, Groos), komplex jelenség – benne fejlődnek az ember (motorikus, percepciós, kognitív, szociális) képességei (Takács).

A játék nem humánspecifikus motivációja a kíváncsiság (ez jellemzi az állatot is), míg humánspecifikus motivációi a tudás megszerzésére és a teljesítményre törekvés. Ugyanakkor a játékos viselkedés önkorlátozó jellegű, az altruizmus és a felelősségtudat rokon a játékkal, önkontroll és játék egy tőről fakad (Grastyán, Kulcsár, MacLean). A játék és önkontroll kapcsolatának létrejöttét pedig – mint proszociális magatartást – az anya-gyerek kapcsolatban kell keresnünk. Aki (akár felnőttként is) játszani tud olyan atmoszférában, amely semmiféle játékra nem inspirál, minden valószínűség szerint különleges tartalékokkal rendelkezik kora gyermekkori (proszociális) időszakából, s e tartalék alapja lehet a tehetségnek (Kulcsár).

A gyermekkor (különösen első öt-hat éve) kritikus periódusnak tetszik a játék szempontjából. A személyiség kialakulásában később nem, vagy csak nagyon nehezen hozható be a kisgyermekkori játék hiányából eredő lemaradás. A rácsodálkozás képessége a világra megalapozza a kreativitásra való képességet, ami kisgyermekkorban a játéktevékenységben mutatkozik meg leginkább. A játék „szabadsága” ezeket a képességeket még tovább tágíthatja.

A játék ugyanakkor alkalmas (egy látszólag ártalmatlan, valójában „életveszélyes” állapot) az unalom fiziológiás elhárítására. Míg a játéktevékenység (kíváncsiság) hiánya unalomhoz, az unalom szorongáshoz, a szorongás bizonyíthatóan az agresszió növekedéséhez vezethet. Az ún. proszociális attitűdök (altruizmus, szeretet, barátság, empátia) kialakulását ezzel szemben jelentős mértékben elősegíti az exploratív (kíváncsi, kutató, feltáró) magatartás, mely elengedhetetlen a játéktevékenységhez. A proszociális magatartásmódok (önzetlenség, áldozatkészség, segítségnyújtás stb.) pedig hatékonyan csökkentik az agressziót, míg maga a „játékatmoszféra” hatásosan oldja a szorongást (Kulcsár).

A bábjátékban rejlő lehetőségek

Amit a bábjáték, a bábozás ehhez még hozzá tud tenni, az az esztétikai érzék, valamint a verbális és nem verbális kompetenciák fejlesztése.
Az alkotás folyamatával kapcsolatban mindenképpen ki kell emelnünk a kreativitást és variabilitást, a fantáziát és a kézügyességet. Verbalitás terén nemcsak a tiszta artikuláció (ami a bábparaván mögött elengedhetetlen) kialakításában segít, de a hangszín és hanglejtés tudatos alkalmazásában is, míg a nem verbális funkciók közül elsősorban a kéz finom-mozgásának javításában, a mimika és gesztusok tudatos használatában, valamint a testtartás kontrolljában és a testmozgás koordinációjában játszik fontos szerepet.

Előbbieken túl a közös bábjáték elengedhetetlen kellékei az együttműködés és segítségnyújtás, a koncentráció és türelem, nem beszélve a titkok közös megismeréséről és a félelmek közös legyőzéséről. Végül, de nem utolsó sorban a bábjáték szerepjáték (mintha-játék), és mint ilyen, az óvodáskorú gyermek legfontosabb „gyakorlóterepeinek” egyike.

A családi bábjátéknak elsősorban nem az előadás a lényege, hanem a közös, kreatív alkotás öröme, ahol gyermek és szülő kölcsönösen inspirálja egymást egy olyan játékban, amely minden részletében magán hordozza a csak erre a kis közösségre jellemző jegyeket, miközben lehetőséget biztosít egy végtelen variációban eljátszható történethez. Mindenki belebújhat mindenki szerepébe, alakíthatja saját kedvére, az aktuális lelkiállapotának megfelelően beleszőve azt, ami leginkább foglalkoztatja. Ezért soha ne várjuk el, hogy a kisgyerek szó szerint betanulja a történet szövegét, inkább lessük el tőle, hogy hogyan képes azt a saját életére formálni.

A bábjáték különleges lehetőség. A kisgyerek úgy képes megnyílni, hogy a szálakat észrevétlenül a háttérből mozgatjuk. Azonosul egy bábuval, hiszen annak személyiségét a sajátjából építi fel, lelket lehel belé. Így mutatja meg magát, legbensőbb vágyait és félelmeit, miközben ő maga mégiscsak rejtve marad.