A test kifejező ereje-óvodában

Kéz-, láb- és testbábu

A mindannyiunk által jól ismert és kedvelt Vitéz László lendületét, keménységét és biztonságát az adja, hogy teste eszköz közbeiktatása nélkül közvetlenül az emberi kéz. A kesztyűs báb dereka a játékos csuklója. Ez teszi kifejezővé járását és mozgását, a bábu dinamikája a kigyakorolt kéz illetve csuklómozdulatoknak köszönhető.

Ha a kesztyűs bábok kifejező mozgását saját kezünk ügyességének és jó megfigyelőképességünknek köszönhetjük, miért ne működne ez a ráhúzott bábu nélkül is?
Hogy az emberi kéz milyen kifejező erővel bír, azt gyerekkorunkban kézmozdulataink árnyékának játékát figyelve a csupasz falon mindannyian megtapasztaltuk.

Figurina Animációs Kisszínpad – A Nap és a Hold elrablása

A kéztartások és kézmozdulatok kifestés vagy „felöltöztetés” nélkül is az absztrakciók egész tárházát kínálják, nemcsak a kéz koordinációját és finom mozgását, de egyben az asszociációs készséget is fejlesztve.

Figurina Animációs Kisszínpad – A Nap és a Hold elrablása

Figurina Animációs Kisszínpad – A Nap és a Hold elrablása

Ne féljünk hát szerepet osztani a kezünknek! Kezdetben az absztrakciót segíthetjük kifestéssel vagy felöltöztetéssel, de ezek helyett igyekezzünk minél inkább a kreativitásunkat használni! A kézjáték fejleszti a koncentrációt, kéz-koordinációt, szinkronitást, és legfőképpen az egymásra figyelés képességét – mivelhogy mindezt megköveteli. Igazi csapatmunka! A gyakorláshoz nem árt egy méretes tükör (akárcsak a lábjáték esetében), hogy lássuk mit is csinálunk.

Szintén a kezünket használjuk az úgynevezett ökölbáb esetében is.
Ennek a bábnak puha szivacsból készül a feje, amely a benne lévő kéz/ököl mozgatására mulatságosan grimaszol, szájat tát, homlokot ráncol stb. Gazdag mimikája miatt mimikus bábnak is hívják.

A fordított kéztartású kesztyűs bábok esetében is a kezünket használjuk, de az ujjak nem a kezeket, hanem a lábakat mozgatják. Izgalmas variációja a megszokott óvodai bábuknak.

A lábaink – bár korántsem bírnak olyan kifejező erővel, mint a kezeink – ugyancsak kiváló bábuk lehetnek. Kifestve, felöltöztetve vagy csupaszon egyaránt izgalmas kihívás szereplőként tekinteni rájuk, asszociáljunk pusztán egy süni frizurás fejre vagy egész alakra, hétfejű sárkányra vagy Hófehérke törpéire, esetleg Csipkerózsika javasasszonyaira. Egy óvodáscsoportnyi láb elegendő muníció nemcsak a figurákhoz, hanem a díszlethez és kellékekhez is, így a tárgyak és a játék tere könnyedén életre kelhet – ahogy az a mesékben egyáltalán nem szokatlan. A lábjátékhoz szükség lesz egy puha felületre, ahol a bábosok kényelmesen elhelyezkedhetnek, és némi hasizomra is. Ha már elég ügyesek vagyunk, a lábaink fölé paraván gyanánt belógathatunk egy vásznat, hogy a technikai megoldások látványa ne zavarja a nézőket.

A testbábu teste maga a belé bújt ember. Feje általában a maszk, mely archaikus kultúrák, vallási rituálék, népszokások, karneváli felvonulások ősi eszköze. Kifejezheti a jó és rossz küzdelmét, evilág és túlvilág ellentétét, szellemeket idézhet meg, vagy téltemető mágia kellékeként is szolgálhat (mohácsi busó).

A bábu teste lehet jelmezbe bújt emberé vagy pusztán a bábos könyökére, csuklójára, derekára, térdére és bokájára rögzített sík figura (rongyból vagy erős és rugalmas papírból). Mindez az emberi mozgáséhoz nagyon hasonló és könnyen kivitelezhető mozgást eredményez.

Egyszerűbb, ugyanakkor igen látványos megoldás a test elé tartott nagyméretű táblakép, melynek fejét fogjuk és mozgatjuk az egyik kezünkkel, míg a másik kezünk a bábu keze. Kartonból és textilből készülhet, és nem igényel bonyolult mozgatást.

Az óriásbáb gyakorlatilag egy túlméretes testbáb, ahol a bábos feje nagyjából a bábu dereka körül helyezkedik el – a kilátást a bábu testének ezen a pontján egy sűrű szövésű háló biztosítja számára. A bábu méretarányos kezeit az azokban elrejtett botok segítségével mozgatja, míg a legnagyobb óriásbábok gólyalábakon álló bábost rejtenek. Az óriásbáb mozgatása rendkívül gyakorlott bábost kíván, összetett mozgáskoordinációt és komoly fizikai erőnlétet igényel.
Ennek ellenére az óriásbáb inkább látványával hódít, mintsem mozgásával, mely méretéből adódóan meglehetősen korlátozott.

Végül, de nem utolsó sorban a puszta kezek, lábfejek vagy akár az egész test használata bábuként sajátos intimitást kölcsönöz egy olyan absztrakciós játéknak, melyben az érintés kiemelkedően fontos szerephez jut. A közös játék során az érintés segítségével észrevétlenül kerülünk közelebb egymáshoz, s a kirekesztést kirekesztve kovácsolódik a csoportkohézió.