Zsebpénz

„Anya, de mért’ vagy ilyen?” – kérdezett vissza Jázmin, amikor először érdeklődtem egy játékbolt kirakata előtt álldogálva, hogy hozott-e magával zsebpénzt.

Sokáig nem voltam annak a híve, hogy egy gyereknek saját pénze legyen. Mígnem beköszöntött az az időszak, hogy a  gyerekeim, mindent meg akartak vetetni velem. Ha elmentünk például a strandra, egyfolytában csábította őket a fagyi, a lángos, a kukorica, meg az olyan szörnyűségek, mint a vattacukor.

Amióta van saját pénzük, megváltoztak a szokásaik is :-), például napi egy fagyival is megelégszenek.

Bár Jázmin az első „komolyabb” zsebpénzéből ajándékot vett az összes barátjának az oviban, kezdik megtanulni, hogyan kell bánni a pénzzel. (Az egyik ismerősünk még „apa-kamatot” is fizet a gyerekeinek a megspórolt pénzük után.) A két gyerek között ebben is látszik a különbség, de nagyon édesek és tanulnak egymástól.

Pénzt „szerezni” nálunk többféleképpen lehet, leginkább a matricákat váltjuk be 100 forintra, de ha sokat segítenek, vagy nagyon szépen viselkednek valamilyen helyzetben, azért is jár 50-100 forint.

Közben rájöttek, hogy saját maguknak is tudnak pénzt csinálni, pl. nyáron Szigligeten, lelkesen szedték a szilvát, hogy aztán árulják kis zacskóban, a helyiekhez hasonlóan a ház előtt :-).

Hát, azt nem mondom, hogy dübörgött a „szilvabiznisz”, de azt a 200 forintot, amit a szilvákért kaptak, mindennél jobban értékelték.

Tags: ,


Fel a tetejére ↑

Közelgő események / programok

Naptár megtekintése