Tolerancia „lecke” Győrben

“Időt kell szakítanod embertársaidra,  tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is, valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”                                                                                                                                                                                                                                                                 (Albert Schweitzer)

 

Az Értelmileg Sérültek és Segítőik Győr-Moson-Sopron megyei Egyesülete meghívásának eleget téve, a Gondolkodj Egészségesen! Program csapata 2011. május 26-án Győrbe látogatott az egyesület gyermeknap alkalmából szervezett eseményére. Velünk tartott Pásztory Dóra, kétszeres paralimpikon úszóbajnok is, aki Programunk barátja és segítője évek óta.

Eddig a hivatalos hír.

Bevallom őszintén, hogy önmagam tolerancia-szintjének abszolút nem-tudatában, eléggé félve indultam neki reggel ennek a napnak. Persze, elméletben tudjuk mi a tolerancia és miért fontos – a Program kitüntetett témáinak is egyike – ám saját tapasztalatom vajmi kevés volt az ügyben….

Előző nap kutakodtam kicsit a neten – mégis tudjam, tudjuk mire számítsunk, amikor értelmileg közepesen és súlyosan fogyatékos emberekkel, pontosabban fiatalokkal és felnőttekkel(!) fogunk találkozni.

Nehéz menet lesz mindenféle szempontból – gondoltam…

Aztán ahogy odaértünk, és beléptünk a rendezvényre, rögtön elszállt a gyomorban bolyongó halvány görcs, s tovatűnt a bizonytalanság, a félelem az ismeretlentől…. Hihetetlen szeretettel teli emberekkel, mosolygós arcokkal és boldogsággal találtuk rögtön szemközt magunkat.

Boldogsággal, hogy itt lehetnek, hogy egymással, a nevelőikkel, segítőikkel és velünk, idegenekkel (bár barátságos ábrázatunk van, de ki tudja….) lehetnek ezen a napon, hogy játszhatnak, bolondozhatnak, táncolhatnak és énekelhetnek. Örültek minden apróságnak – a jól megfejtett kvíznek és az érte kapott oklevélnek, a fagyinak, vagy a váratlanul betoppanó tévé-sztároknak, Falusi Mariannak és Árpa Attilának, és persze nekünk is ;-). Hiszen nem volt kérdés, hogy együtt játsszanak és mondókázzanak, vagy táncoljanak velünk.

Felnőtt testbe zárt örök gyermeklelkek ők – én így fogalmaztam meg saját magamban, a magam számára a „csoda” nyitját. Gyereknek lenni jó – felnőttként kicsit annak maradni pedig még jobb :-).

Rácsodálkozni nap mint nap az élet apró csodáira – a csigára, amely a fűben mászik, vagy a körülöttünk repkedő pillangókra -, élvezni, hogy süt a nap és élvezni csak azt, hogy vagyunk: csodálatos.

Talán még irigyeltem is kicsit ezért az önfeledt életszeretért aznap ezeket a fiatalokat… ;-). Bőven lehet tőlük tanulni.

Mag Anikó

2011-06-22T14:16:59+00:00