Szeptemberi teadélután a beilleszkedésről

Szeptemberi teadélutánunk témája, az őszi nevelési év kezdethez igazodva, a beilleszkedés volt. A téma feldolgozásában segítségünkre volt Dr. Futó Judit, az AVEC Intézet klinikai szakpszichológusa.

A beszélgetésből kiderült, a tudományos kutatások szerint a gyermek 1 éves kora után szinte mindegy, pontosan milyen idősen kerül közösségbe a gyerek – alkalmazkodni fog és tud az új körülményekhez.

Ami fontos ebben az időszakban is, az az otthon, vele együtt eltöltött idő minősége. A bölcsődéből óvodába továbblépő gyermekek persze könnyebben alkalmazkodnak az új közeghez, az új környezethez, illetve önállóbbak, mint az otthoni környezetből kikerülő társaik, ám hamar kiegyenlítődnek a különbségek általában és minden gyermek “beszokik”, beilleszkedik előbb-utóbb a csoportba.

Fontos, hogy minden gyermeknek megvan a maga tempója – ez ellen pedig nem érdemes “küzdenünk”: engedjük gyermekünket a maga tempójában fejlődni, továbblépni. Ne erőltessünk semmit és ne várjunk olyat a gyermektől el, amire még nem képes, vagy amire esetleg soha nem lesz képes. Minden gyerek mást és mást tud bizonyos életkorban – semmi nincsen kőbe vésve, hagyjuk haladni, fejlődni a saját tempója szerint.

A beilleszkedés zökkenőmentességében, menetében sokat segíthet a szülő maga is. Persze trauma ez az új helyzet a szülőknek és a gyermeknek is, azonban ha a szülő és a gyerek között az addig eltöltött időben kialakult egy bensőséges, szeretetteli, elfogadó kapcsolat, melyben a gyermek biztonságban érzi magát, akkor már nagy baj nem lehet.

Fontos, hogy a szülő is tudja elengedni gyermekét és bízzon az óvónőben; a gyermek személyisége 3 éves koráig körülbelül anyjáéval alkot egy egységet, különálló én-tudat nélkül, így amit az anya érez, él meg, azt fogja a gyermek is visszatükrözni.

Jó módszer lehet az óvodapedagógus részéről a szorongó, nehezen elengedő szülők felé a jutalmazás (gyermek ajándékot készít anyának, apának), a dicséret, a megerősítés a gyermek által.

A fokozatosság elvében hisz több óvodapedagógus is, s sok óvodában ezt alkalmazzák leggyakrabban a mindennapok során – közös udvari játékkal, a leendő óvónőkkel való ismerkedéssel sok félelem, gátlás feloldható a gyermekekben már a kezdet kezdetén.

Más óvodákban a szülők mindennapi csoportéletbe való bevonása által igyekeznek a hirtelen váltás, átállás okozta stresszt feloldani, s gyakran pár nap után már maguk a gyerekek kérik, hogy a szülő hagyja őket magukra az új közösségben, s ne maradjon ott velük az óvodai csoportban.

Összefoglalva az elhangzottakat: a szakpszichológus véleménye szerint sok, a gyermekekkel kapcsolatosan felmerülő probléma néhány évvel korábban még sokkal egyszerűbben, sokkal rövidebb idő alatt orvosolható lenne segítségükkel, azonban sokan már csak akkor fordulnak hozzájuk, amikor nagy a baj.

A prevenció rendkívül fontos – tanácsunk: ne csak akkor forduljunk szakemberhez, amikor már jól láthatóan, érezhetően nagy a baj, hanem egy-egy jó tanácsért, néhány jól használható tippért is érdemes kikérni a szakember véleményét.

Köszönjük ezúton is minden kedves óvodapedagógusnak, hogy megosztotta velünk jó gyakorlatait és ezentúl is szeretettel fogadjuk – akár írásban is – ezeket mindenkitől, hogy másokkal megoszthassuk őket.

Körtánccal zártuk a teadélutánt.


Hálás köszönet a Fővárosi Művelődési Háznak a helyszín biztosításáért, a Biopont-nak a finom rágcsálnivalókért, a Sió Eckes-nek pedig az italokért!

Következő időpontunk 2010. október 14., csütörtök lesz – ez alkalommal ismét 15-től 18 óráig várjuk sok szeretettel az óvónéniket, óvóbácsikat, jelentkezni Pataki Katánál, a 06 30 425 23 73-as telefonszámon lehet.

2010-09-30T09:35:43+00:00