NÁLUNK IS ÍGY VAN EZ FŐLEG ÉN ÉS APA (ANYA MEG A KIDOBÁLÓ,PERSTE ÚGY HOGY MI NE LÁSSUK!!!)
Ha tavasz, akkor nagytakarítás, lomtalanítás, szortírozás. Legalábbis mi évente egyszer, ilyenkor teszünk nagy rendet magunk körül az otthonunkban. Szívem szerint azt csinálnám (ha lenne időm), hogy kétévente kiköltöznék és csak annyit és azt vinném vissza a lakásba, ami igazán fontos.
Rengeteg kacatot vagyunk képesek felhalmozni és ennek egy jelentős része a gyerekszobában gyűlik össze. Kiszáradt, eltört gyurma macik, papír csákók és kockák, kis műanyag dobozok, kitört karú babák, fecnik, kupak nélküli filctollak, termések, kindertojásos kütyük, hogy csak néhányat említsek.
Az idén először a lányokkal együtt raktunk nagy rendet a szobájukban (eddig mindig akkor csináltam, ha nem voltak itthon). Volt egy “kicsiknek ajándékozandó” szatyor, egy, amit beviszünk az oviba és egy, ami már tényleg a kukába való. Így rendezgettük össze a dolgaikat, cirka 3 óra alatt.
Kicsit féltem, hogy nem leszünk elég “eredményesek”, mert nehezen válnak majd meg egy-egy dologtól, de jól működtünk együtt. Ráadásul most nem jártam úgy, mint pár éve, amikor egy szerintem már “nem olyan kedves” babát kellett visszakunyerálnom az óvodából, mert Jázmin egyik este eszeveszett módon kereste és nem találta…
Hozzászólások
BOCSI FÉLREÍRTAM “PERSZE ÚGY HOGY MI NE LÁSSUK”
Dr. Futó Judit
2011.04.18. 20:07
Véleményem szerint nagyon hasznos dolog, amikor egy gyerek megérti, hogy a játékainak, apró-cseprő holmijainak története van. Ő diszponálhat „sorsuk” felől, kedve szerint elajándékozhatja ismerősöknek, vagy kevésbé szerencsés gyerekeknek, „akiknek a szülei nem tudnak ilyesmit megvenni”.
A szociális érzékenység kialakítását idejekorán érdemes megkezdeni. A gyerekek tanulnak más emberek sorsáról, nem utolsósorban pedig kialakulhat bennük az igény arra, hogy – a tőlük telhető módon – segítsenek másokon, ne ignoránsan, hanem felelősségteljes módon forduljanak a többi ember felé.
Egy tavaszi nagytakarítás remek alkalmat kínálhat erre.
Fontos, hogy a gyerekek önszántukból ajándékozzák el az általuk már nem használt tárgyakat. Ha ez nem így van, akkor empátia helyett könnyen ellenségességet, dühöt válthatunk ki belőlük.
Érdemes arra is odafigyelni, hogy a gyerekek valamilyen módon kapjanak visszajelzést a másik gyermek öröméről. Ha nem is közvetlenül saját akciójuk eredményét tapasztalják meg, nem árt, ha látnak egy-két képet pl. a „Mikulásgyár” működéséről, az örömről, amit másoknak egy-egy ajándékkal okozni tudnak.