Ugyanolyan hideg téli délután volt, mint bármelyik nap februárban. Az iskolakapun befelé ballagó szülők, kifelé szaladó diákok. Ugyanúgy cipeltem Jázmin táskáját, mint mindig, ő pedig ide-oda futkosva, szökdécselve, – talán picit szótlanabbul, mint máskor – tartott velem hazafelé.
Beültünk az autóba és elindultunk. Ilyenkor mindig meg szoktam kérdezni tőle, hogy mi történt aznap a
z iskolában, de erre most nem volt időm, mert mielőtt bármit kérdeztem volna, zokogást hallottam a hátsó ülésről. Jázmin piros és zöld almákról és körtékről magyarázott valamit, miközben néhány számot hámoztam még ki a panaszos szavaiból. Amikor elkezdte az iskolát, azt mondta, neki sohasem lesz. Aztán mégis becsúszott az a feketepont, ami pont olyan rosszul esett neki, mint ahogy azt előre sejtettük.
Persze a kormány mellől nagyon nehéz megvigasztalni egy síró hétévest, mert ilyenkor leginkább egy nagy ölelés jönne jól (nekem biztos), ami nehezen kivitelezhető egy ilyen helyzetben. Otthon aztán átbeszéltük az egészet töviről-hegyire.
Furcsa volt azt látni, hogy mennyire megráz egy ilyen kudarc egy kisgyereket, aki addig a dicsérethez és a biztatáshoz volt szokva.
Persze túlélte, és ma már beszél bárkinek róla, de én azért nem felejtem el azt a délutánt…
Dr. Futó Judit
2011.03.16. 10:24
A gyerekek gondolkodása (még a kisiskolásoké is) elég végletes, mindent vagy semmit jellegű. Esetleg nagy lendülettel kezdenek bele valami új tevékenységbe, kizárólag a pozitívumokat látva maguk előtt.
A nagy csalódások elkerülése érdekében ilyen helyzetekben nem árt a gyerekek figyelmét előre felhívni a várható negatív élményekre, akadályokra.
Például egy iskolát kezdő kisgyereket, aki elhatározza, hogy csak piros pontokat és dícséreteket hoz majd haza, hasznos lehet a lelkesedésnek ezen a csúcspontján felkészíteni arra, hogy minden gyerek elkerülhetetlenül kap időnként fekete pontokat. Érdemes hangsúlyozni, hogy ez nem baj, a lényeg, hogy ki tudja javítani, hogy jobban megtanulja, megjegyezze azt, ami kezdetben nem ment tökéletesen. Mert ebből látszik, hogy okos és tud tanulni.
A csalódás, rosszkedv persze elkerülhetetlen, egy kis előzetes felkészítéssel azonban elejét vehetjük a túlzott elkeseredésnek és kitartásra ösztökélhetjük gyermekünket.