Hiszem azt, hogy semmit nem ér a gyerekek nevelésénél a puszta szó, ha azt a tettek nem erősítik vagy bizonyítják.
Az étkezéssel sok szülőnek gondja van vagy legalábbis sok anyukától hallom a játszótéren, hogy „az én gyerekem nem eszi meg a zöldséget, vagy a sajtot, vagy a halat”. Én kicsi koruk óta főzök mindenfélét és egyszerűen oda teszem eléjük. Nem hagyom ki a tonhalas tésztából a spenótot, csak azért mert Emi nem szereti. Két választása van a mai napig: vagy megeszi, vagy kiszedi azt, amit ő szeret belőle. Ettől még nem dől össze a világ! Remélem, eljön az az idő is, amikor az egészet örömmel megeszi.
Kicsi koruk óta legalább napjában egyszer leülünk együtt enni. Ezeket az együttléteket nem pótolja semmi, ezek a mi kis családi rituáléink.
Sok zöldséget eszünk, mégis férjemmel mindketten megörülünk, amikor Jázmin így jön haza: „ Apa! Egy hangulatos kínai vacsorára vágyom!” Ilyenkor nagy az öröm, mert nálunk ez azt jelenti, hogy apa főzi a vacsorát, amit gyertyafénynél, szépen terített asztalnál fogyasztunk el. Emíliával mi ketten vagyunk a kukták. Szerencsére az én gyerekeim még a barna rizst is szeretik, ami nagyon egészséges. E mellett jó sok zöldség is kerül az asztalra. Jázmin terít, levesszük a kis kínai tálkákat a szekrényből. A vacsora attól lesz még hangulatosabb, hogy gyertyát gyújtunk. Igaz, így nem látjuk olyan jól, hogy éppen melyik falat kerül a szánkba, de ennek megvan az a jótékony hatása is, hogy a lányok olyan zöldségeket is megesznek, amitől eredetileg idegenkedtek. De a legcsodálatosabb az, ahogy átragad rájuk a hangulat varázsa. És szerencsére nemcsak ilyenkor!
Jázmin egyik reggel kinézett az ablakon és azt mondta: “Imádom, ahogy esik az eső! Főzünk egy teát?” Hát, igen. Tiszta anyja!
Dr. Futó Judit
2011.01.18. 19:14
Jó volna, ha a közös családi étkezések minél több család szokásrendszerének részét alkotnák. Az együtt elfogyasztott vacsora ideje alatt mindenkinek alkalma nyílik elmesélni a nap eseményeit és meghallgatni, mi minden történt a többiekkel távollétükben.
Azon túl, hogy ez folyamatos informáltságot biztosít a másik életének fontos eseményeiről, lehetőséget teremt arra is, hogy az érzelmileg megterhelő eseményeket a családtagok egymással megosszák.
Az érzelmi odafordulás megtapasztalása önmagában is segítség, nem beszélve az események megvitatásából, a vélemények megosztásából származó előnyökről. Az öröm is csak akkor boldogít igazán, ha azt másokkal, szeretteinkkel megoszthatjuk. A közös étkezések tehát a rendszeres napi találkozások, beszélgetések keretét adhatják, amit a kulináris élvezetek természetesen még élvezetesebbé tesznek.
A családokban a reggeli közös elfogyasztása a hétköznapokban általában nehezebben kivitelezhető, nagyon kívánatos lenne azonban. Akár 10-15 perc együtt töltött idő is erőt adhat mindenkinek az aznap rá váró kihívásokhoz. Érdemes időt szánni rá.