A karácsonyi készülődés nálunk már októberben elkezdődik. Ilyenkor decemberben alig van pár szabad napom a koncertek miatt, folyamatosan úton vagyok, vagy a színpadon.
Ezért már jó korán kérdezgetem a lányaimat, hogy mit szeretnének a Jézuskától. Ők még hisznek a csodákban, bár az idén majdnem sikerült megingatni őket. Egyik este felháborodva mesélte Jázmin, hogy az egyik kislány azt mondta az iskolában, hogy nincs Jézuska, se Mikulás, a húsvéti nyúl sem létezik, sőt a fogtündér sem.
Nagyon felzaklatta a hír. Gábor sokáig nyugtatgatta. Mi pici koruk óta azt mondjuk nekik, hogy a Jézuska is hoz ajándékot Karácsonykor és akiket szeretünk azokat pedig megajándékozzuk. Általában már októberben kiteszik a rajzokat a kívánságaikkal az ablakba, hogy elvigyék az angyalok. Idén is babát szeretnének. Csak most barna bőrűt, etetőszékkel. Annyi babájuk van már, hogy alig férünk tőlük – állandóan ők a játékok főszereplői.
Amikor nincsenek otthon a lányok, szeretek benézni a szobájukba, megnézni, hogy mi van a babákkal. Van amelyiknek borogatás van a homlokán – nyilván mert lázas -, van amelyik a könyves szekrényben fekszik, mert elköltözött :) és akadnak páran, akik ülnek a kis asztalnál és a kis tányérokból fából készült gyümölcsöket esznek.
Mindent “elbabáznak”, ami az ő életükben megtörténik, hatalmas beleéléssel. Lehet, hogy sokan butaságnak, értelmetlen játéknak tartják a babázást, én azt hiszem az idén is eljuttatom a Jézuskának a rajzaikat, mert van valami megható abban, amikor elmélyülten eljátsszák a nagyok világát. És ki tudja meddig tart még ez a kedves, ártatlan korszak.
Dr. Futó Judit
2010.12.20. 15:30
Az ünnepek az idő természetes tagolását jelentik a gyermekek számára. Az ünnepek körforgásán keresztül könnyebben tehetjük kézzelfoghatóvá az idő múlását csemetéink számára. A Karácsony közeledtével érdemes visszanéznünk gyermekeinkkel a korábbi évek azonos időszakában készített családi fényképeket és látni, hogy hogyan nőnek, cseperednek ők maguk évről-évre. Másrészt, az ünnepeken keresztül segíthetünk gyermekeinknek megérteni, hogyan követik egymást az évszakok, a hónapok.
Az ünnepek mindig valami „varázslatosat”, valami hétköznapokon kívül eső történést jelölnek a gyermekek és természetesen a felnőttek számára egyaránt. A készülődéssel, az ünnepek „fogadásával” ezt a mindennapokon kívül eső, varázslatos időszakot hosszabbítjuk meg gyermekeink számára. Ők maguk is hozzájárulhatnak az ünnep szépségéhez saját kis műalkotásaikkal, melyek a készülődés közös emlékét is hosszú időn át visszaidézik bennük.
Jó, ha óvodás gyermekeink maguk is készítenek ajándékot szeretteik számára. Időt szánnak a másikra, végiggondolják, hogy minek örülnének szeretteik. Talán saját ajándékaikat is jobban értékelik, ha maguk is megtapasztalják, milyen sok gondolat és szeretet van egy-egy ajándék mögött.
Az, hogy meddig hagyjuk meg gyermekeink hitét az ünnepek mesésebb elemeiben, így például az ajándékokat hozó Jézuska létében, örökzöld kérdés. A gyermekek többsége szeret hinni a „csodákban”, nem érdemes túl korán megfosztanunk őket ettől. Egy kutatás szerint a gyerekek egyáltalán nem neheztelnek szüleikre, amikor kiderül számukra, hogy – szüleik korábbi állításaival ellentétben – például Télapó a valóságban nem létezik. Inkább büszkék, „nagy gyereknek” érzik magukat. A szülők megbízhatóságában vetett hitük nem inog meg. A „mesebeli lényeket” igazán létezővé a hozzájuk tartozó tárgyi emlékek teszik. A sapkáját a lakásban felejtő Télapó még a kételkedő gyermekek számára is ismét létezővé válik. Van, mert kézzelfogható nyomot hagyott. Ráadásul a gyermekek gyakran kettős tudattal vannak az ünnepekhez kapcsolódó „mesebeli lények” létét illetően: talán már nem is hisznek benne igazán, mégis „belemennek” ebbe a kultúránkba ágyazott örömteli játékba – ahogyan mi felnőttek is tesszük. Mert jó.