Geszti Péter

Szellemi útravalók

Reklámszakember. Kreatív. Öt éves korától olvas, előtte a nagymamája olvasta fel neki a kedvenc meséjét. Mézga Aladárnak és Ludas Matyinak is kölcsönözte a hangját. A hazai kulturális fejlődés egyik mozgatórugója, két kislány édesapja. Geszti Péter mesél nekünk kultúráról, ébredésekről, mesékről.

 

Mit jelent számodra a kultúra kifejezés?
Nehéz erre válaszolni. Tulajdonképpen minden e címszó alá tartozik ezen a világon. Egy tea, ahogy megiszom, amit belerakok; ahogy a fotós fotóz, amilyen arcot vágok; ahogy beszélek az emberekkel, ahogy az emberek közlekednek. A kultúra nemcsak azt jelenti, hogy jársz-e színházba, milyen sorozatokat nézel, hanem minden beletartozik, ami te magad vagy. Az emberi lényeg maga. Nem társadalmi értelemben, hanem a személyiség alapján.

A kultúra ezek szerint tanulható, tanítható, formálható?
Amikor egy kisbaba megszületik, maximum „biokultúrája” van, de tulajdonképpen egy totálisan üres, hatalmas hardver, amiben a szoftver az emberi kultúra által létrehozott tudásnak az összessége. Minden létező jelenség, amit az ember megteremtett a társadalmon belül, az a kultúra.

Ha a saját „szoftveredet” magad állítanád össze, mit pakolnál bele?
Beletenném azt a szeretetet és boldogságot, amit a családom, rokonaim, barátaim adtak és adnak, bepakolnám azokat az értékes alkotásaimat, amiket az itthoni élethez hozzá tudtam tenni, nyilván beleraknám az egészséget, ami nélkül nehéz boldognak lenni, és belezsúfolnám az összes élményt, amit az utazások, regények, filmek, színház és főleg a zene jelent számomra.

Mitől lesz időtálló egy művészi alkotás?
Ha trendektől függetlenül lényegi dolgot mutat meg az életből. Minden művészi alkotásban szépség lakozik, ami nem más, mint az igazság feltárulásának pillanata, ettől szépek a tragédiák is. Az építészetnek a praktikuma is fontos, és léteznek olyan művek, amelyek a lelket és szellemet táplálják. Minden, ami ilyesfajta tápanyagot hordoz, annak van művészeti létjogosultsága, a többi inkább szórakoztatóipar. Az építészet és a zene a két legnagyobb művészet, mert a világ minden pontján ugyanakkora örömet tud szerezni, akár ott élsz, akár máshol.

Természeti népeknél a várandós nő elvonul, hogy megszülethessen benne egy dal, amely a későbbiekben végigkíséri gyereke életét. Van saját dalod?
Régóta kísért az Amadeus című filmben elhangzott dallam és a jelenet, amikor Salieri eljátszik egy saját darabot, amiből Mozart kibont egy sziporkázó, sokkal szellemesebb művet. Eszembe jut még a „Megint hétfő”, Jazz+Az dal, ami talán a legjobb saját számomnak érzek. Az ébredésről szól, ahol sikerült megérinteni a belső igazság feltárulását.

Lányaid érkezése egyfajta ébredés volt?
Inkább újjászületés, nemcsak újjá szüli életemet abban az értelemben, hogy meghosszabbítja a végtelenségig, hanem a vártnál nagyságrendekkel szebb érzelmi dimenziókba kalauzol. Eddig hajtott, hogy nyomot hagyjak ezen a világon, az alkotáson keresztül próbáltam elnyerni az öröklétet. Illúzió, hisz nem mondhatom, hogy sikerült ilyet létrehoznom. Sári és Lenke érkezése nagyon megnyugtatott, leszakadt rólam ez a kényszer. Másrészt, talán pont ez a lemondás szabadította fel azt az energiát, ami lehetővé teszi, hogy maradandót alkossak, majd meglátjuk.

A művészeti alkotásokat egész pici korban segítségül lehet hívni a gyerekneveléshez. Tavasszal Sára lányod három-, Lenke egyéves lesz. Ők már kapnak ízelítőt belőlük?
Figyelünk arra, hogy a lányok szobájában szép és harmonikus környezet vegye körül őket, a különböző színek, anyagok olyan mesés hangulatot sugározzanak, ami szerintünk természetes. Vezérelvem, hogy mindenben a természetes a jó, ha nem túlgörcsölt, ráerőszakolt, túlgondolt. Persze összegyűjtöttünk könyveket, amikben értelmes mondókák vannak, szereztem babazenéket Mozarttól Vivaldiig és mivel feleségemmel dzsesszt, világzenét, komolyzenét is hallgatunk, a lányok is belekóstolnak ebbe. De folyamatosan azon gondolkozom, hogy én milyen személyeset alkothatnék nekik.

Amikor a nő világra hozza gyermekét, sokszor a férfi is alkotni kezd. Belekezdtél valamibe?
Már születtek gyerekversek, és biztos, hogy egy gyereklemezt is összeállítok majd. Már azt is kitaláltam, hogy a kis verseskönyvet a barátom illusztrálja, a mini CD-t meg gyerekekkel énekeltetem vagy rappeltetem fel. Továbbá született egy újabb musicaltervem is Gárdos Péter egy leforgatott filmjéből.

Tudsz majd elég időt szánni meseolvasásra?
Én még a jó öreg Gutenberg-galaxisban nőttem fel, ahol művelt ember nem létezett olvasás nélkül, ma már jól informáltnak kell lenni. Vajon azzal teszek-e jót a gyerekemnek későbbi boldogulásához és érvényesüléséhez, ha a régimódi eszközökhöz ragaszkodom, vagy pedig megpróbálok lépést tartani a korral, és a technika vívmányaiból válogatom ki a jókat? Paradigmatikus kérdés, mert nem szabad mereven ragaszkodni a régihez, mégis jó lenne átadni mindazt a világomból, ami szép, értékes és mély. Ugyanakkor nem fogom eltiltani a tévétől, legfeljebb nem lesz készülék a szobájában, de még a nappaliban se. Ezen a téren is meg kell keresni a harmóniát, ez a legnehezebb.

Mi a véleményed a mostani mesékről?
Azt vettem észre, hogy a 90-es évek közepére ellepték a piacot az amerikai és a japán rajzfilmiparból származó mesék. A mi kultúránktól teljesen idegen kulturális termékeket kell folyamatosan néznünk. Ugyanakkor érezhető, hogy óriási igény van arra, hogy megjelenjenek a hazai kultúrából építkező mesék, gyereklemezek, filmek. Azt gondolom, hogy akik itthon ebben az iparágban dolgoznak, azoknak már nemcsak üzleti érdekük, hogy megmutassák azt, ami ma megmutatható Magyarországról. Meg kell teremtenünk azokat a kulturális formákat, amelyek rólunk szólnak! Én bizonyos értelemben régóta ezt csinálom az ARC kiállításokkal, a Nemzeti Vágtával, az Ezeregyéjszaka meséiből készülő új musicallel vagy a nagy sikerrel futó A Dzsungel könyvével.

Dickens kedvenc meséje a Piroska és a farkas volt. A tied?
Gyerekkoromban egy 45 oldalas ismeretlen, kanadai mese volt a kedvencem, úgyhogy nagy öröm lehetett ezt minden este felolvasni nekem. A nagyikám vállalta magára legtöbbször ezt a hálás feladatot. Nagyon kalandos és hosszú volt, ezért is szerettem. A televíziós mesék közül a Moha és Páfrányt, a Lolka és Bolkát, és a Kisvakond-sorozatokat szerettem nagyon. Később magam is abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy mesesorozatok szereplőinek adtam a hangomat. Felnőtt fejjel Lázár Ervin meséinél – a négyszögletű kerek erdő – kedvesebbet és filozofikusabbat keveset tudok mondani.

 

 

 

Péter személyes tanácsa a szülőknek

Tudatos munkával a hétköznapokban is megvalósítható a kultúrára való nevelés. Magától ez sajnos nem megy. Az a véleményem, hogy még a kultúrtermékeknek álcázott kvízek is romboló hatásúak. Én nagyon régimódian hamar elérném, hogy – akár még az iskola előtt – tanuljon meg a gyermek írni, olvasni. Utána pedig olvasni, olvasni, olvasni! Az ismeretszerzésnek ezt a meglehetősen konzervatív formáját a fantázia megteremtése miatt nagyon fontosnak tartom. Ne az amerikai vagy angol filmrendezők alakítsák a gyerek fantáziáját, hanem ő maga próbálja meg kitalálni a saját világát. Ne más álmodja meg neki a mesét!



Back to Top ↑

Barátaink