Dr. Bakonyi Anna szakértőnk
dr. Bakonyi Anna pedagógiai szakértő vagyok.
Hiszem, hogy az egészség komplex fogalom és csak komplex gyakorlás által válik valósággá. Találkozásom a Gondolkodj Egészségesen! Programmal ezen a ponton vált szinte szükségszerűvé. Jó ebben együttműködni.
Óvodapedagógiával 1972 óta foglalkozom, de ha jobban belegondolok, akkor születésem óta. Édesanyám, Bakonyiné Vince Ágnes az 1971-es Óvodai nevelési program egyik alkotójaként ismert a szakmában, (a másik szerző Szabadi Ilona volt, talán vannak még, akik emlékeznek rájuk). Ezért aztán már pici gyerekként megismertem jó néhány óvodát. Bár Budapesten éltünk, de vidékre is jártunk. Hogy miért mentem én is „dolgozni”? Mert érdekelt az óvoda. Szerettem a berendezést, és persze kiváltképpen a gyerekeket. Kezdetben játszótársként voltam jelen, később, mint leendő óvónő, lassan pedig mint nagymama.
1972-ben végeztem a Budapesti Óvóképző Főiskolán és 1985-ig óvónőként dolgoztam több budapesti óvodában. A mai napig emlékszem a gyakorlatra, s vallom, hogy e nélkül a valódi átélés nélkül nem lehetnék hiteles óvodapedagógia tanár, illetve az óvodapedagógia elméleti hátterében résztvevő gondolkodó sem.
Közben 1977-ben befejeztem az egyetemi tanulmányaimat, pedagógia szakos tanár és előadó lettem. Frissen szerzett tanári oklevelemet a Budapesti Tanítóképző Főiskola levelező tagozatán kamatoztattam, mint óraadó pedagógia tanár. Ezt követte eddigi leghosszabb, számomra legfontosabb munkahelyem, a jelenlegi Apor Vilmos Katolikus Főiskola. A főiskolán pár éves oktatói gyakorlat után átvettem az óvodapedagógia szak irányítását. E munka igen széleskörűnek bizonyult, számtalan szépséggel és kihívással. Az elméleti tárgyak oktatásán kívül komoly feladatnak tekintettem a gyakorlatok vezetését is.
Részben az 1989-es rendszerváltozás, részben a folyamatosan zajló hallgatói óvodai gyakorlatok alakították, formálták szakmai érdeklődésemet. A játék pedagógiája kezdett izgatni, és ezzel összefüggésben az óvodai alternatív pedagógiák. Később az óvodás gyermekek nyomon követésének, megismerésének jelentőségével bővült az a terület, amellyel behatóbban foglalkoztam. Részt vettem különböző fejlesztésekben, pl. a kompetencia alapú programcsomag pedagógiai szakértőjeként dolgoztam.
Életem nagy fordulatot vett, amikor Angliába mentem egy szűk évre, ahol szociális munkásként dolgoztam sérült emberekkel. Ezt követően a Budapesti Korai Fejlesztő Központba mentem dolgozni. Az integráció elmélete és gyakorlata ekkor vált érdeklődésem egyik meghatározó elemévé. Az inkluzív nevelésről sajátos felfogásom van: egyfelől továbbra is szükségesnek érzem a szegregált nevelést, ha ez a jobb a kicsinek, másfelől hiszem, hogy az inklúzió minden gyereknek jár, melyet a differenciált bánásmóddal valósíthatunk meg.
Ma, amikor nem egy munkahelyhez kötődöm már, hanem témákhoz tudok csatlakozni – részben mint témafelelős, részben mint oktató -, egyre inkább látom, sőt érzem is, hogy minden mindennel összefügg. Így fűzöm egy szálra a játék jelentőségét az integrációval, sőt, benne a tehetséggondozással is. Nem „összemosni” szeretném ezeket a jelentős és elkülöníthető területeket, hanem az a célom, hogy az innovatív elemek ténylegesen beágyazódjanak a mindennapi munkába. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az egyes (régi és új) pedagógiai célokat egymásra építjük.
