Ovisok kedvence: Panka és Csiribí

Mióta féléves-sem-volt-akkor kisfiamnak  még a Vakondos lapozókért rohangáltam a könyves nagykereskedésbe, és a barátnőm megkért, hogy vegyem meg hároméves kislányának a Tündérnaptár című könyvet, azóta sóvárgok ezért a pillanatért. Azóta vágytam Pásztohy Panka bájos, ehhez a meséhez elemien illeszkedő illusztrációiban fürdőzni, Berg Judit általam akkor még nem ismert, de látatlanban megelőlegezett sodró stílusban megírt mesebirodalmába. Úgy éreztem, három éve az ajtóban toporgok, és nyár végén végre beléphettem.

Továbbra is űrt érzek a kétésfél-és négyéves gyerekeknek való meséskönyvek piacán. Mikor a Boribonokat már rég por és a feledés homálya fedi, az építészből sztárszerzővé avanzsált szerző könyvei tiltólistán vannak, a Kippkoppok, Maszatok, Bumburik, Kisnyuszik, már mintha unalmasak lennének, mintha kevés lenne bennünk az akció, az ármány és váratlan fordulat, és mikor már több terhelést bír és igényel szívünk csücske könyvbarát kicsinyünk, akkor én apró kis elakadást érzek a kiszolgálói oldalon. Nagy nehezen azért kibekkeltük valahogy ezt az átmeneti időszakot, volt mihez nyúlnom, nem mondom (na már csak azért is, mert az állatlexikon-gyűjteményünk kiapadhatatlan és megunhatatlan), de épp annyira időben nőtt bele a kis óvodásom a Panka és Csiribí-könyvekbe, mint mikor a tél végén már majdnem nagyon utáljuk a hideget és havat és latyakot, és pont mielőtt még mégsem, akkor elkezd kitavaszodni.

A két kis tündérgyerek meséje abból a szempontból is mérföldkő, hogy a kisebbeknek szóló könyvek jellemzően állatokat szerepeltető könyvei után itt helyettük (helyesebben mellettük) már emberek a főszereplők. Felüdülés. Nagyon jól és okosan ötvözi a mese szerintem az emberi közeget és a természet, az erdő és annak lakóinak világát. Panka és Csiribí történeteiben valahogy olyan életminőség jelenik meg, ahogy én is szeretnék élni, de ha már – egyelőre – nem tudok, akkor legalább annak örülök, hogy általuk megismerkedhet velük a gyerekem, és ha még mintául is szolgál, csak külön öröm. A természethez olyan közel és vele olyan összhangban élnek, ahogy én is szeretnék egyszer. Kapcsolatban vannak az elemekkel: a szél, a nap, a víz, az eső a barátjuk. Az állatok és növények a barátaik, segítenek egymáson, megosztják egymással életüket. A kölcsönös tisztelet és oda-vissza kapcsolat működik közöttük teljesen természetesen. Befőzik az épp érő gyümölcsöt; követik az évszakok változását, azzal harmóniában telnek a mindennapjaik, aköré szerveződnek ünnepeik és történeteik; a természet adta lehetőségeket használják ki, ha molyűzésről, ha mentőcsónak-építésről van szó. Ezt a mi társadalmunkban csak mesterségesen lehet megteremteni, de meg lehet, egyszer meg is szeretném.

Külön zseniális szerintem, ahogy a férfi és női szerepek megjelennek a történetekben. Nem kizárt, hogy ez csak engem szólít meg most ennyire, de úgy érzem, hogy gyönyörűen simul bele a hagyományos szerepébe melyik-melyik tündér. A lány főz, zenél, vendégül lát, befogad, közeget teremt, a férfi keze alá dolgozik, sokszor tanácstalan és kétségbeesett, hisztis is. A fiú pedig cselekszik, terveket sző, azonnal tudja mi a megoldás, teremt, alkot, odavág, ütközik, akció akció hátán, biztonságot teremt, sehol a bizonytalanság. A népmesékhez nagyon hasonlatos szerepeket sikerült Berg Juditnak eltalálnia, számomra tökéletes. Nagyon jónak tartom, hogy így elkülönülnek a nemi szerepek. Lánynak lány a barátja, fiúnak fiú, a lányok lányos dolgokat csinálnak, a fiúk fiús dolgokat, mindenki a helyén van, és bizony az is megjelenik – és milyen helyesen! -, hogy a nők bizony nem minden férfias tevékenységben vehetnek részt. Megpróbálják, mert erőszakosak is a nők, de a férfiak, mert hagyományos szerepükben vannak, nagyon helyesen következetesen elutasítják a próbálkozásaikat: “A vonatépítés nem gyerekjáték”. Bizony nem az. Gyönyörű és szimbolikus az is, hogy a nagy vehemens férfiak végül mégis elakadnak az alkotói folyamat egy pontján, ahol viszont éppen a finom női minőségre lesz szükség, de nem gyávák kérni, a nő pedig nem él vissza ezzel. Mindenki azt teszi bele a folyamatba, amit szerepe szerint kell, ettől lesz kerek és tökéletes a végeredmény. Sokat lehetne ebből tanulni.

Berg Judit stílusa számomra nagyon gördülékeny, amiről az is árulkodik, hogy szemben mondjuk a sokkal igénytelenebb mesékkel, ahol kis közönségem párszavanként közbevág egy a történetre, szövegre vonatkozó kérdéssel, ezesetben jellemzően megszakítás nélkül olvasunk. Biztos nem független ez a szöveg igényességétől. Benedek karaktere és versei a mesék bonus track-jei, már kívülről fújjuk az összeset. Pásztohy Panka illusztrációit pedig minden eddig általam ismert kötetnél autentikusabbnak és telitalálatnak érzem.

Berg Judit: Panka és Csiribí-sorozat, Pagony Kiadó
Panka és Csiribí oldala

További gyerekkulturális ajánlók a Kultúrfalat.hu oldalon.

2012-11-06T11:20:47+00:00