Ovikezdés – az óvónő szemével

Már a megjelenése, a kisugárzása is bizalmat ébreszt. A kedvessége és elhivatottsága a szakma és a gyerekek iránt magával ragadó. Az óvodájába járó gyerekek nap mint nap élvezhetik a társaságát. Az ottani módszerekről mesél nekünk Holle Zsuzsa óvodavezető.

Miben különbözik az óvodád a többitől?
A divatirányzatok elutasítása a nevelőtestületünk egységes álláspontja. A gyerekeknek joguk van annyit játszani, mozogni és pihenni, amennyi a testi szükségletük, és mi ezt az időt biztosítjuk nekik. Mellettünk egy kiserdő, a Rába-part, gyönyörű környezet, ahol igyekszünk a béke és nyugalom szigetét megteremteni.

Mit takar pontosan a játékos beilleszkedés a ti ovitokban?
Amikor egy gyerek oviba megy, az hatalmas fordulópontot jelent a családnak. Kezdetben a reggeli búcsú a legnehezebb, éppen ezért mi ezt próbáljuk megkönnyíteni. Amikor a kicsi belép a csoport ajtaján, egészen más légkörbe csöppen, mint az otthoni. Éreznie kell a meghittséget, hogy örülünk neki. Erre a rituáléra külön készülünk. Az is jellegzetessége a mi ovinknak, hogy a gyermekek bármikor hozzáférhetnek a játékokhoz, a rajzeszközökhöz. A kicsi tehát tényleg kedve és igénye szerint választhat magának szabadidős tevékenységet.

A beszoktatást követő egy-két hónapon belül kialakul egyfajta csoportdinamika, különféle szerepeket vesznek fel az újdonsült ovisok. Néhányan azonban magányosan játszanak, félénken elhúzódnak. Mit teszel ilyenkor?
A kisgyerekek egyedül is megtalálják a helyüket a közösségben. Minden életkorban más és más a társas kapcsolatokra az igény, temperamentumfüggő is. Kiscsoportban semmi problémát nem jelent, ha a kisgyerek magányosan játszik a társai mellett, később kicsit segítjük a kapcsolatteremtést bátorítással, biztatással. Háttértámogatást nyújtunk, de sohasem kényszerítjük szerepvállalásra. Általában csak időt kell nekik hagyni.

A szülők tudnak tenni valamit, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés?
Igen, ez egy hosszú felkészülés nemcsak a gyereknek, hanem a szülőknek is. Szeretnénk a szülőknek is segítséget nyújtani. Az, hogy három együtt töltött év után rá kell bízniuk a szemük fényét egy gyakorlatilag idegen emberre, sok félelmet és szorongást vált ki a szülőkben, amit igyekszünk a közös programokkal oldani. Hiába vagyunk szakemberek, mégsem tartozunk a családhoz, ezért kell minél több lehetőséget biztosítani az ismerkedésre, az új helyzet elfogadására. A szülők igyekeznek felkészíteni a kicsit az óvodára, de közben kivetítik rájuk a saját félelmeiket. Azért jó, hogy együtt jönnek, együtt éneklik, játsszák ki magukból a kételyeket és a félelmeket.

Játékos angol-, kreativitásfejlesztő foglalkozás, zenei oktatás… Miért ellenzed a specializált óvodákat, különórákat?
A szülő általában saját magának választ tanfolyamot, csak ritkán nézi a gyerek érdekeit. Az is előfordul, hogy azért viszi oda a gyerekét, mert a barátoké is ilyen intézménybe jár, vagy szeretik, ha a gyerekeik fényképezhetőek, netalán versenyeztethetőek. Ezt nem szabad, ez az életkor nem erről szól. Inkább biztosítsuk a szabad játék lehetőségét, ne engedélyhez és órarendhez kössük, mikor mit játsszon a kisgyerek, hadd diktáljon a hangulata. Ezeket a speciális képzéseket lehetőségként kell értelmezni, és nem görcsösen erőltetni. Legyen idegennyelv-oktatás azokon a helyeken, ahol nemzetiségi családok élnek és adott a közeg, balettozzon az, akinek apja-anyja balettozik, és az alkata is megfelelő.

Az óvónőknél, csakúgy, mint más pedagógusoknál és segítő foglalkozást végzőknél, előbb-utóbb megjelenik a kiégési szindróma. Hogyan motiválod kollégáidat és saját magadat?
Erre folyamatosan figyelni kell. Nagyon fontos az elismerés és visszacsatolás. Hál’ istennek nem „megélhetési pedagógusokkal” dolgozom, hivatástudatból végzik a munkájukat, ami eleve lassítja a kiégést. A képzés, önképzés minden formáját támogatom, saját belső képzéseket szervezünk, személyiség- és csapatépítő tréningeken veszünk részt. A saját személyiségünket kell fejleszteni ahhoz, hogy mindig előre tudjunk lépni. Emellett, ha figyelsz a gyerek rezzenéseire, meghallod elszólásait, észreveszed szeretetük megnyilvánulásának formáit, egyszerűen nem bírsz kiégni. A kiégés azt éri utol, aki hagyja magát, de az kiég az élet többi területén is.

Számotokra is nagy izgalom egy újabb csoport?
Természetesen ugyanolyan várakozásokkal és izgalmakkal teli időszak ez nekünk is, mint a szülőknek. Szeptemberben az első nap még nagyon vidám, minden új és érdekes. Aztán a második napon már könnyes a szemük, mert rájönnek, hogy ez nem átmeneti állapot, hanem rendszeresen lesznek itt. A kilencedik hónap végén, amikor a kiscsoportnak vége, ők már hatalmas öntudattal rendelkező, igazi óvodássá válnak. Ez a néhány hónap az életükben akkora változást hoz a szocializáció szintjén, hogy öröm ezt látni nekünk, nevelőknek is.

Zsuzsa személyes tanácsa a szülőknek:
Készüljenek tudatosan az óvodakezdésre, fogadják el, hogy gyermekük nevelésében ezentúl szakszerű nevelőpartnerek, az óvónők is részt vesznek majd! Legyenek bizalommal az óvónők és a dadusok iránt. Olyan intézményt válasszanak, amely figyelembe veszi a gyermekek jogait, igényeit és életkori sajátosságait és ahol mosolyogva várják önöket!

2012-09-20T09:32:49+00:00