Nevelés

Azt hiszem, nagyon nehéz egy családban mindenkit azonos – vagy hasonló – nevelési elvekre hangolni. Gondolok itt a nagyszülőkre, nagynénikre, de akár az anyukára és apukára is. Fontos, hogy a legfontosabb kérdésekben egyetértsünk, ugyanazt a szemléletet kövessük.

Mindenki hoz valamit a gyermekkorából és sokszor, ha azt nem is tudja, hogyan szeretne gyereket nevelni, abban biztosabb, hogyan nem. Nekem az egyik legfontosabb “jelmondatom”, hogy a „nemek közelebb visznek az igenhez”, vagyis kiindulásnak az is jó, ha tudjuk, mit nem szeretnénk.

Mielőtt a lányok megszülettek, rengeteg könyvet olvastam, ami a babák testével, lelkével kapcsolatos. Nagyjából tudtam, hogy mit, hogyan szeretnék majd csinálni, aztán amikor Jázmin megszületett, mindenki osztogatta a tanácsait én meg hol bólogattam, hol magyarázkodtam. Sok kisgyerekes anyukának van konfliktusa emiatt például a nagyszülőkkel. Én leültettem anyukámat, amikor Jázi pár hónapos volt és elmondtam neki, mit gondolok másképp, mint ő, hogy összehangoljuk a nevelést – hisz tudtam, hogy sokat lesz majd Jázminnal.

Nincs is semmi probléma köztünk azóta sem. A mama tudja, hogy például ha kimennek a játszótérre, akkor jobb, ha azt mondja, hogy „ügyesen mássz fel”, mint azt, hogy „vigyázz, mert leesel” és néha ilyen kicsi dolgokon múlik a harmónia egy családban.

2011-08-29T21:03:30+00:00