Mindennapi történetek

Geszti Péter lovagokról, indiánokról, az esti mesélés gyönyörűségéről és a sok begyűjtött életéről mesél – két kislánya csillogó szemének tükrében.

 

Gyerekkorodban ki mesélt neked?

Leginkább a nővérem és anyai nagyanyám, mert a szüleim dolgoztak. Egy szobában aludtam a nagyikámmal hatodikos, hetedikes koromig. Úgy altatott el esténként a meseolvasás után, hogy az ágy melletti rádió varázsszeme szépen csendben zölden világított a sarokban, szólt a Petőfi vagy a Kossuth, és a nagyanyám ernyős lámpája még sugározta a nap utolsó fényeit.

Mi volt a kedvenc meséd?

Két kedvenc mesekönyvem volt, az egyik a gyönyörű „Sir Gawain és a Zöld Lovag” című mesekönyv, a másikban pedig észak-amerikai indián mesék voltak, amelyek közül mindig a 40 oldal hosszúságú Paul Bunyan óriás favágóról szóló történetet olvastattam fel, mert az volt a leghosszabb. Persze emlékszem a klasszikusokra is: a Micimackótól A dzsungel könyvéig sok minden volt. Aztán hamar rákaptam a Delfin-könyvekre. Az már nem is mesevilág volt. Rengeteg ifjúsági könyvet meg indiános könyvet olvastam.

Mindig nagyon fontosak voltak neked a történetek.

Igazából minden egy történet. Ha jól mondod el a történetet, akkor másokat is be tudsz rántani egy külön világba. Vámos Miklós szokta mondani, hogy azért jó könyveket olvasgatni, mert annyi életünk lehet, ahány könyvet elolvastunk. Gyerekkorunkban ezt főleg a mesék adják, hiszen a mese egy teljes univerzum. A mai, nagyon megváltozott közösségi médiás, digitális, 40.000 csatornás világban is a storytelling, a mesemondás, a történetmesélés a legfontosabb eleme minden kommunikációs erőfeszítésnek. Ha valamit nem történetként mondasz el, az nem érdekli az embereket. Furcsa módon ez a nagyon ősi, nagyon egyszerű dolog, még ebben az elképesztően megpördült és felgyorsult világban is, egyre fontosabbá válik.

Pedig minden olyan rövid lett, olyan instant.

Rövid történeteket kell elmondani. Gyakorlatilag fél percben el lehet mondani egy történetet. Maga az sms is egy olyan dolog, ami szinte epigramma rövidségű megoldásokra kényszeríti az embert.

Az ember mindig azt adja át a gyerekének, amit otthonról hozott. Te is így vagy ezzel?

Minden este Edit vagy én olvasok a gyerekeknek, illetve alapvetően még csak Sárinak, mert az egyéves pici még csak nézegeti a képeket. Már az is történetként áll össze a fejében, hogy a cica mit csinál, miért, honnan a gombolyag, hová megy, kivel? Mindennek van egy kezdete és egy végpontja. Ez ugyanaz, mint ahogy az ember is megpróbálja felfogni a saját korlátos életében a születése és halála közti dimenzió nagyszerűségét vagy éppen elviselhetetlenségét. Pont ettől nehéz elviselni az öregedést, mert a történetben érzed, hogy a könyv hányadik lapján tartasz. A vallásnak ez a legnagyszerűbb ígérete.

Fejből is szoktatok mesélni?

Sárit nagyon érdekli, hogy velem mi történt napközben, és ezt is remekül el lehet úgy mesélni, hogy csodás hősök vagy éppenséggel különleges lények jelenjenek meg benne. A gyereket az érdekli, hogy egy helyzetet hogy lehet megoldani. A kicsin látom, hogy már a küszöb átlépése is egy helyzet. Egyelőre nehezen megoldható helyzet, hiszen egy héttel ezelőtt állt fel először. Ezerszer kipróbálja, hogy lépjen rá a küszöbre, hogy ne essen el, megnézi, hol tud megkapaszkodni. Ha ilyen típusú történeteket mesélsz neki, abban nem egy konfliktus, hanem egy helyzet megoldása lapul, és ez adja a katarzist a gyerek számára. Sárinak és Lencsinek is írtam egy-egy verset,és nagyon elkapott az a hangulat, hogy milyen jó lenne, ha a gyerekeink tulajdonképpen a saját meséinket és verseinket kapnák meg így. Végül is mit adhatunk nekik ennél többet?

Nézhetnek tévét a lányaid?

Persze, nem kell túlszabályozni a dolgokat. Sárinak megengedjük, hogy tv-t nézzen, de nagyon figyelünk, hogy mit néz, és hogy ne nézzen belőle sokat. Most már Lencsike is érdeklődik a mozgó, színes foltok iránt. Nálunk Thomas, a gőzmozdony és Chuggington volt rettenetesen népszerű, néha Findusz jön elő a cicával, és persze a klasszikusok. Mikor este már a negyedik mesét is elolvastam, de még mindig nem lehet megszüntetni az ébrenlétet, akkor egy ölbe helyezett laptoppal azért ráugrunk egy Hohoho horgászra, vagy egy Vízipók-Csodapókra, esetleg egy Vackorra. Néha ráfanyalodunk Eperkére is. Hagyni kell, hogy a gyerek találkozzon egy csomó mindennel és a megfelelő korszakban rátalál a megfelelő dologra.

Jönnek már a megválaszolhatatlan kérdések?

Sári most ért a miért korszak elejére. Én ilyenkor egyszerű mesés magyarázatokkal lezárom a kérdést. Az ő szintjén az még pontosan jó válasz lesz, majd az iskolában megtanulja a természettudományos választ. Az a lényeg, hogy a számára érthető és a valósággal nem szembenálló dolgot mondjam el neki. Tegnapelőtt megkérdezte, miért vannak villámok és miért esik az eső? Azt mondtam neki, haragszik az ég, a szélnek szaladhatnékja van, és idefújta a felhőket. A felhők pedig tele vannak vízzel, mert haragszanak és sírni akarnak. Rögtön megnyugodott.

Tags:


Fel a tetejére ↑

Közelgő események / programok

Naptár megtekintése