Interjú Tarján Verával, az Apró Színház társulatának alapító tagjával

Programunk Zöld TúraZokni rendezvény-sorozatának állandó foglalkozásvezetői az Apró Színház társulatának tagjai. Az egyik alapító taggal, Tarján Verával beszélgettünk.

A bemutatkozótok így kezdődik: az Apró Színház „különböző kultúrák felkutatásával, feldolgozásával foglalkozik”. Mi a kötődésetek a különféle kultúrákhoz?
A társulatban mi mind nagyon szeretjük és tiszteljük a saját kultúránkat, éppen ezért nagy érdeklődéssel fordulunk minden olyan emberhez, néphez, akik szeretettel óvják, védik és tisztelik ősi hagyományaikat.

Honnan merítetek játékokat, meséket?
Magyarországon fellelhető, más országok családjait, művészeit kutatjuk fel, akik tisztelik és őrzik hagyományaikat, velük ismerkedünk meg és a segítségükkel születik meg tulajdonképpen a mese, az előadás.

Érdekes, színes emberekkel megismerkedni már önmagában is nagyon jó.
Nagyon izgalmas kutatómunka ez a mi társulatunknak, sok új ismeret, tapasztalat, inspiráció. Mi természetesen nem hagyományőrző, autentikus előadásokat készítünk, hiszen egy egész élet nem lenne arra elég, hogy akár egy kultúra táncát, akár zenéjét megtanuljuk, és nem is ez a feladatunk. A mi előadásaink az adott nép legendáiból, hagyományaiból születnek, azokból merítjük az inspirációt, és azok autentikus hagyományaiból merítve törekszünk egyedi formanyelv kialakítására. Természetesen az előadás készülési folyamatába beletartozik, hogy színészeink, drámatanáraink tanulják a kiválasztott nép nyelvét, zenéjét, táncát, történelmét, megismerkedünk hagyományos tárgyi kultúrával, népművészetével. Egy Apró Színházas előadás éppen ezért általában egy évig készül. Foglalkozásainkhoz pedig, vendégművészeket hívunk, akik biztos forrásból ismerik, művelik az autentikus kultúrát.

Táncos, mozgásos foglalkozások, árnyjátékok, diafilmvetítés, zenei és hangszeres csoportok, daltanulás, közös mesélés és a sort még folytathatnám. Hogyan tudtok ennyi területen helyt állni?
Én úgy gondolom, hogy aki gyerekekkel foglalkozik, annak folyamatosan nyitottnak kell lenni, új módszereket, munkaformákat, embereket megismerni, tájékozódni, frissen tartani magát és a vele dolgozó közösséget. Nagy hangsúlyt fektetünk az állandó társulati tagok továbbképzésére és próbálunk olyan tagokat választani, akik sokszínűek, kreatívak, nyitottak, kedvük és erejük van tanulni, képezni önmagukat. Persze lehetetlen, hogy ezt a sok mindent kizárólag csak magunkból termeljük ki, az igénytelen és unalmas lenne. Sokszor dolgozunk vendégművészekkel. A kiválasztásuknál fontos, hogy hasonló legyen a szemléletünk, hiszen ha velünk dolgoznak, ők is az Apró Színház pedagógiájába, művészetébe csatlakoznak be, elengedhetetlen, hogy tudjunk együtt dolgozni.

Hogyan állítjátok össze a repertoárt?
Sokat játszunk gyermekekkel, saját szemünkkel tapasztaljuk, hogy melyik korosztályt mi érdekel, ez is nagyon motivál és segít bennünket a mese, darab választásnál. Ezenkívül, minden előadásunkhoz kapcsolódik valamilyen számunkra inspirációt adó személy, aki az adott kultúrával ismertet meg minket, aminek meséjével, épp foglalkozunk. A legutóbbi előadásunkat, amelynek a címe Mocsármese, két személy inspirálta: Bajanai Zsóka jávai tánctanár és Gulyás Ildikó Indiai zene és tánctanár. De említhetem a most készülő előadásunkat is az Arany Lillét, ami májusban kerül műsorra, és aminek izgalmas eleme a ritmus, amiben Mogyoró Kornél dobos volt segítségünkre, vagy akár a tárgymozgatás, tárgy-animáció, amiben Veres András segítette a csapatot. Mostohák című előadásunk például, amely a Grimm fivérek Hamupipőke című meséjét mondja el, a litván kultúrkörből táplálkozik. A gonosz mostoha lánya és a hasonló korú Popelka (Hamupipőke) nem egy nyelvet beszélnek, nem értik egymást, ugyanazt a mondókát mondják de mégis más nyelven, a mű végére pedig a két leánygyermek végre megérti egymást, és együtt szállnak szembe a gonosszal.

Mi a fő küldetésetek?
Fontosnak tartjuk, hogy a szülő, felnőtt is élvezze az előadásokat, a színházba járás közösségi élményként funkcionáljon, tényleg családi program legyen. Hiszünk a színház nevelő erejében, és a színházon keresztül való kommunikációban. A szemléletünkben kiemelten fontos szerepe van a partnerségnek, a gyermekekkel egyenlő partnerként kommunikálunk. Célunk a gyermekek fantáziájának és kreativitásának mozgósítása, az érzelmi intelligencia fejlesztése és fontosságának erősítése: tesszük ezt zenével, tánccal, drámával, a művészet adta lehetőségekkel. Kiemelt koncepciónk még a szülők és a felnőttek bevonása a játékba. A játszani tudás velünk született képesség, amit szépen lassan kiírt belőlünk a “nagybetűs élet”. A szerencsések újra játszanak, ha gyermekük lesz, de sajnos akkor se mindenki. Olyan igényes foglalkozásokat nyújtunk a gyermekeknek, és olyan színvonalú programokat biztosítunk, melyeket a felnőttek is élveznek, elkezdenek újra játszani, érzelmeket kifejezni, énekelni, táncolni és ami a legszebb: a gyermekekkel közösen teszik ezt. És persze, amit már beszélgetésünk elején említettem, hagyományaink tisztelete, szeretete. Más kultúrák megismerése és ez által, saját identitásunk erősítése.

Tulajdonképpen a színházcsinálás folyamatait mutatjátok meg egész kicsi gyerekeknek.
A színház összművészet. Mi a különböző művészeti ágak segítségével tartunk olyan foglalkozásokat, amelyek az életkori sajátosságoknak megfelelő készségeket fejlesztik. Ezenkívül hozzáállást tanítunk, olyan hozzáállást, amely szerintünk egy jó színházi közösségben dolgozó emberből nem hiányozhat. Elsősorban a játék szeretete és nyitottság egymás és a világ felé. A művészet a gyermekeknek eszköz, eszköz arra, hogy kifejezzék magukat, megismerjék az őket körülvevő világot. Mint amikor elkészítünk egy színházi előadást: megkapom az anyagot, és szépen lassan a próba folyamat alatt kristályosodik ki, hogy mit akarok, és megértem, és ha jó volt a munka meg is szeretem, ez a lényeg: a szeretetig eljutni.

Mikor alakultatok? Hogy állt össze a társulat?
Az Apró Színház 2007 januárjában alakult. A csapatot színészek, drámapedagógusok, pedagógusok valamint képzőművészek alkotják. Az akkori felállás kicsit más volt, mint jelenleg. Főként egy baráti társaságból alakult ki az akkori társulat. Felnőtteknek játszó alternatív színházi műhelyekből szakadtunk ki és találtunk egymásra. Valami másra vágytunk, nem a felnőtt közönséget kiszolgálni, hanem gyerekekkel és gyerekeknek felhőtlenül játszani – ez volt a vágy. Aztán jött a valóság – ez sokkal nehezebb, mint gondoltuk. Nagy felelősség, áldozat, soha nem lehet csak “úgy csinálni mintha”, mindig ott kell lenni őszintén, százszázalékosan, ez egy életmód, egy hozzáállás, nem „csak” munka.
Éppen ezért sokat változott a csapat összetétele, sokan kiestek, és végül kialakult a jelenlegi felállás. Mára kialakult egy közös nyelv, koncepció, megfogalmazódott, hogy mit szeretnénk adni a gyermekeknek és a szülőknek és folyamatosan újrafogalmazzuk, hogy hogyan. A jelenlegi csapat tagjai: Császár Réka színész, Csík Andrea színész, táncos és az egyik alapító tagunk, Bisztricsány Linda színész, drámapedagógus, Horváth Kristóf színész, a szavak mestere, Kálócz László színész, drámapedagógus, és én Tarján Veronika színész, drámapedagógus, aki a csoport művészeti vezetője és egyik alapító tagja vagyok. Ez a mag, de velünk dolgoznak még olyan emberek, akik hasonlóan fontosak az Apró gondolkodás kialakításában.

Mit ajánlasz az ovis korosztálynak leginkább a műsoraitok közül?
A jelenleg futó előadásainkat középső csoporttól felfelé ajánlom. A Trebla a bárányt és az Arany Lillét melegszívvel ajánlom az óvódás korosztálynak.

Köszönöm a beszélgetést!
Seress Virág

Tags: , ,


Fel a tetejére ↑

Közelgő események / programok

Naptár megtekintése