A gyermek zenei érdeklődésének elindítására az énekelgetés és az énekes játék a legjobb módszer. Az énekelgető édesanya, nagymama személyes játéka érzelmileg hat a gyermekre. Örül egy közös "Hóc, hóc katonának" vagy "Csíp, csíp csókának", meghozza játékos kedvét egy "lovagoltató" vagy "höcögtető", csitíthatjuk csendes altatóval, melyekre bőven találunk példát népi hagyományainkban. A zenei mondókák és "ölbeli játékok" fontos szerepet töltenek be az anyanyelvi (szókincs és artikuláció) és a testi (légzés, mozgáskoordináció) fejlesztésében is. A játék során a gyermek egészen közelről látja a felnőtt arcát és száját, így pontosan látja, hogyan kell képezni a hangot és ez beszédfejlődésére is nagyon jó hatással van. A zene előnye a prózai beszéddel szemben, hogy ritmusát a mozdulat lassítja. Ez nagymértékben segíti a gyermeket a modell pontos utánzásában, a szép beszédkiejtésben és tanulásban. Ezekből az egyszemélyes játékhelyzetekből fejlődik ki a kisgyermek éneklési kedve. Ebben az életkorban éneklése mindig szoros összefüggésben van a mozgásával, a kettő együtt szoros egymásra hatásában fejlődik.

A zene érzelmileg azért fontos, mert a gyakori éneklés vidám, barátságos légkört teremt, szorongást old. A szülőjétől nehezen elváló gyermek érdeklődését fölkeltve könnyebben lép az új környezetbe, hogy csatlakozzon az éneklőkhöz, mondókázókhoz. Az éneklési készség alakulása az óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik. Az óvónő gyakori éneklése kelti fel a vágyat az együtténeklésre. A tiszta éneklést elősegíthetjük, ha a gyermek értelmi és fizikai adottságainak megfelelő, kis hangterjedelmű dalokat tanítunk - pl. "Zsipp, zsupp…", "Csiga-biga…" A ritmusérzék fejlesztése már az "ölbeli játékoknál" elkezdődik, ahol a dal és a játékos mozgás együtt él. A mondókák egyenletes lüktetésével, a dalok szabályos ismétlődésével, valamint a játékos mozdulatokkal fokozzuk a gyermek utánzási kedvét. Pl.: ütögetés: diótörés, kalapálás, karlengetés: kacsaszárny csattogás, sas repülés, tapsolás: cintányér-játék.

A közösségi érzés fejlesztésében kimagasló szerepük van a dalos játékoknak. Egy-egy játék során a gyermekeknek számos alkalommal kell egymáshoz alkalmazkodniuk, türelmesen kivárni, míg rájuk kerül a sor. Az énekes játék során fejlődik figyelemmegosztó képességük, hiszen egyszerre kell énekelni, feladatot végrehajtani, szabályokat betartani, társaikra és az óvónőjükre figyelni. Ezt, valamint a ritmusérzék alakulását segíti a hangszerekkel kísért dalolás is, ehhez jó eszköz a cintányér, a tikfa, a triangulum, vagy akár a közösen készített dob, csörgő. A zenei hallásfejlesztés az aktív éneklésen alapszik. Játékosan érzékeltetjük a magas-mély hangokat (például cica-medve bábbal), vagy a halk-hangos közötti különbséget.

A zenehallgatás az óvodában a zenei ízlésformálás kezdeti időszaka. Ebben az életkorban a gyermek érdeklődését leginkább a szöveges, egyszólamú dallamok kötik le. Igényli, hogy a dal előadóját ne csak hallja, de lássa is. Természetesen csak a megfelelően kiválasztott zene lehet építő jellegű. Igyekezzünk otthon és az óvodában is gyermekeink mindennapjaiba becsempészni az anyanyelvi képekben és szimbólumokban oly gazdag népi mondókákat, zenei játékokat és népdalokat.

Forrás: Internet