Az éhségérzet a születés pillanatától kezdve működik, így a gyermek elvileg annyit eszik, amennyire szüksége van. Mivel minden gyermek más, így veleszületett biológiai szükséglete is más - van, aki több, van, aki kevesebb ételt igényel, de minden egészséges gyerek éppen annyit, ami szervezete egyensúlyának fenntartásához szükséges.

Az étvágytalan, rosszul evő gyerek problémájának gyökere általában onnan ered, hogy a szülő abban a tévhitben van, hogy ő jobban tudja, mikor éhes gyermeke és mennyit kell ennie. Gondoljunk csak arra, hogy már az újszülötteknél is szakkönyvekben határozzák meg, hogy mennyit és mikor kell enniük és a bizonytalan, aggódó anyukák követik a könyvek utasításait ahelyett, hogy saját anyai ösztöneikben és elsősorban csecsemőjükben bíznának. Szerencsére ma már ezt a poroszosan szigorú etetési módszert kezdi felülmúlni az igény szerinti szoptatás, ami azt jelenti, hogy a csecsemő akkor szopik, amikor szeretne.

Szakemberek - táplálkozáskutatók, pszichológusok azt állapították meg, hogy kivétel nélkül minden táplálkozási probléma onnan ered, hogy az aggodalmaskodó szülő tönkreteszi a gyerekben azt a fantasztikusan jól működő biológiai órát, amely éhségérzet formájában jelzi a gyereknek azt, hogy szervezetének tápanyagra van szüksége. Tanúja voltam már számos olyan étkezésnek, ahol a szülő szájából elhangzott, hogy: "Kisfiam, csak még ezt az egy kanállal, az én kedvemért!", vagy: "Ha megeszed a lencsefőzeléket, holnap elmegyünk az állatkertbe!". Az első mondat érzelmi zsarolás, a második üzleti ajánlat és egy gyerek-szülő kapcsolatba egyik sem fér bele. Általában nem is lesz jó vége: a gyerek finnyás, válogatós lesz, vagy egy kis zsarnok. Előfordulhat, hogy a biológiai óra ilyen esetekben tényleg kikapcsol és a gyerek valójában kevesebbet fog enni a szükségesnél. De szerencsére az esetek többségében csak otthon válogatós a gyerek, az óvodában  mindent megeszik jó étvággyal, amin a szülők persze nagyon csodálkoznak.

A szakemberek sok családban azt látják, hogy a túlzottan aggódó szülő minden feszültséget, bánatot, fájdalmat ennivalóval próbál ellensúlyozni és így kialakul a rossz kötés bánat, fájdalom és a csokoládé között.  Könnyen létrejöhet az ördögi kör: feszültség hatására megjelenik a táplálkozási igény a gyerekben, nagyobb táplálékmennyiség növeli a gyermek súlyát, ami további feszültségekhez vezet…

A hazai gyermekpszichológia egyik "nagy örege", Ranschburg Jenő szerint három nagyon fontos szabály van a táplálkozással kapcsolatban:

1.    Csak akkor adjunk a gyermeknek enni, ha éhes!
Minden gyermek életkorának megfelelően jelzi, ha éhes, kizárt dolog, hogy elfelejtsen enni. A nevelés folyamán könnyű beállítani a gyereket napi 3-4 étkezésre, biológiai órája is ezt a törekvést segíti. 

2.    Szigorúan tartsuk be azt a szabályt, hogy a gyerek csak annyit egyen, amennyi jól esik neki.
Ellenkező esetben veszélyeztetjük a gyerek biológiai óráját: válogatós, túlsúlyos lehet, komolyan árthatunk neki!

3.    Tegyük étkezéseinket hangulatossá, kellemessé!
Teremtsünk időt a jó hangulatú családi étkezésekhez, ne utasítgassuk állandóan a gyermeket, hogy hogyan üljön, hogy fogja a villát, problémáinkat párunkkal ne az asztal felett, a gyerekek előtt vitassuk meg! Lehetőleg korán (6-1/2 7 körül) vacsorázzunk, mert a teli gyomor akadályozza az egészséges, zavartalan alvást.

Forrás: Internet
Szöveg: Benkő Andrea