Édes tudatlanságban tengettem az életem, összefogdostam, gyürködtem, morzsolgattam bármi kezem ügyébe kerülő levelet, de mint minden illúzióm: egyszer ez is összeomlott. Pár éve anyósom azon kapott, hogy a diffenbachia levelét tapogattam és elzavart kezet mosni, mondván, hogy az mérgező. Derült égből csapott le rám a hír, attól fogva rettegve merem csak meglocsolni az említett növényt, simogatásról pedig szó sem lehet. Nőnek a tétek mióta gyerekem van, és mintha nem lett volna elég bajom: nemrég egy ártatlannak tűnő szobanövényes cikkben szerepelt a halálos szó. Itt már nagyon felszaladt a szemöldököm a csodálkozástól.

Bevallom, soha nem láttam még szájába leveleket, fűcsomókat gyömöszölő óvodást, de ez nem jelenti azt, hogy ennek a lehetősége nem áll fenn. A gyerekem virágtépkedő-csokorgyűjtő karrierje épphogy elindult, most kezd csak ráérezni az ízére és szerencsére eddig eszébe sem jutott a szája felé indítani őket, mert egyelőre az én megörvendeztetésem a cél, azért az ördög nem alszik: egy ismerősöm egyszer – a hecc kedvéért – egy csokor tavaszi virágot tépett ki a kezemből, hogy elrágcsálja és lenyelje. Volt ekkor húszéves… Ebből számomra az következik, hogy soha nem dőlhetünk nyugodtan hátra.

Megelégeltem hát a bizonytalanságot és utánaolvastam a mérgező növényeknek.
Igyekeztem az interneten fellelhető szerteágazó anyagokból értelmesen összegyűjteni a mérgező növények listáját, első körben a kertekből, mezőkről.

Aranyeső. Ne tévesszük össze a március végén április elején virító aranyvesszővel. Az aranyeső
májusban virágzik és az akáchoz hasonló fürtös virága van. A növény minden része mérgező! A  mérgezés tünetei: hányás, hasfájás, szívritmus zavarok, kábultság, mely akár eszméletlenséghez vezet.
Elsősegély: azonnal orvoshoz kell fordulni.

Csattanó maszlag. Gyomnövény, szinte az egész világ melegebb vidékein elterjedt. Manapság dísznövényként is tartják, akár cserépben is, gyakran közintézmények bejáratát díszíti. A mérgezés tünetei leghevesebben a magvak elfogyasztása után jelentkeznek, ekkor érzékcsalódások, bódultság, aluszékonyság jöhet létre. Az atropintartalmú növényi részek fogyasztását követően fellépő négy klasszikus tünet: az arc kipirosodása, a nyálkahártyák szárazsága, gyorsabb pulzus és tág pupillák. Gyermekek esetében 15-20 mag elfogyasztása akár halálos is lehet.

Leander. Az egyik leggyakrabban előforduló, legnépszerűbb növény, hazánkban és azon túl is. A növény részei, beleértve a virágait is, alkaloidákat és glikozidokat tartalmaznak, melyek a szervezetbe jutva rosszullétet okozhatnak. A leggyakoribb tünet a hasmenés és a hányás, egyéb idegrendszeri tünetek, valamint a fejfájás, de súlyosabb esetben keringési zavarok is felléphetnek.
Elsősegély: Hánytatás, és azonnal orvoshoz fordulni.

 

Vérehulló fecskefű. Erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, szemetes,
törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül előforduló közönséges, mérgező gyomnövény. A növény (illetve tejnedve) kisgyerekeknél súlyos, sőt halálos mérgezést is okozott már, a mérgezés tünetei között erőteljes gasztrointesztinális tünetek is szerepelnek, igen súlyos esetben a légzés- vagy szívbénulás okozhatja a halált.

Bürök. A foltos bürök hazánkban és egész Európában elterjedt. A melegebb vidékek nyirkos gyomtársulásaiban terem. Az alkaloidok a növény minden részében, különösen azonban belső termésfalában fordulnak elő. Mérgezés esetén a harántcsíkolt izomzat rendellenességei tapasztalhatók: a bénító hatás a lábaktól indul és fokozatosan terjed feljebb és feljebb, majd végül teljes eszméletvesztés mellett következik be a légzőizmok bénulása és így a halál. Már néhány termés vagy levél elfogyasztása is halálos lehet. Nem ritka, amikor a növény levelét a petrezselyemével, a termést pedig az ánizzsal tévesztik össze, a toxikológiai esetek nem kis része ma is a bürökmérgezésből származik.

Tiszafa. Magyarországon is őshonos, középhegységi faj, parkokban, kertekben is gyakran találkozhatunk vele. A növény hatóanyag-tartalma erősen ingadozik az évszaktól függően, a tűlevelekben télen 4-6-szor több hatóanyag van, mint nyáron. Napjaink mérgezési esetei főleg a növény magjának fogyasztásával függenek össze. A tiszafa minden része (különösen a tűlevelek) jelentős mennyiségű mérget tartalmaz, egyetlen kivételt a nem mérgező piros magköpeny jelent (ez utóbbi nem véletlenül kedvelt tápláléka sok madárfajnak). A tiszafamérgezés tünetei a fogyasztást kb. egy órával követő rosszullét, szédülés, öntudatlan állapot, pupillatágulat, az ajkak vörösödése, felszínes légzés, tachycardia. Később a pulzusszám és a vérnyomás csökken, a halál légzésbénulás következtében következhet be. A tiszafamérgezés egyértelmű diagnosztizálása – főleg kisgyerekek esetében – nem könnyű, a gyomortartalomban lévő tűlevelek mikroszkópi azonosítása segítheti ezt a feladatot.

Dohány. A dohány egyéves lágyszárú növény. Termesztése és feldolgozása hazánkban 1867 óta állami monopólium. Hazánkban mintegy 10.000 hektáron termesztenek dohányt, elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyékben. A növény minden része, főként azonban levelei mérgezőek.  Egy-egy levélben a száraztömegre számítva akár 9%-os nikotinkoncentráció is kialakulhat. A nikotin igen erős mérgező jellegét nemcsak a kis koncentráció okozta erős biológiai hatások jelentik, hanem a vegyületek igen jó és gyors felszívódása is. A könnyebb nikotinmérgezés általános rosszullétet, szédülést, fejfájást, hányást, hasmenést és a kéz remegését okozza. Súlyosabb esetben a vérkeringés összeomlása, öntudatvesztés következhet be, végül pedig légzésbénulás miatt állhat be a halál. A dohánnyal kapcsolatos véletlen mérgezések főleg gyerekeknél következnek be, melyet igen ritkán a növény, gyakrabban egyes dohányipari termékek elfogyasztása okozhat.

Gyöngyvirág. Elsősorban tölgyesekben fordul elő, de megterem lombos erdőinkben, ligetekben,
sokfelé kertekben ültetik. Mérgezés általában a piros bogyók elfogyasztásakor lép fel, de veszélyes a levelek, a virágszárak szopogatása, megrágása is, mert a növény minden része mérgező. A mérgezés tünetei: az első szakaszban csillapíthatatlan hányás, hasmenés, erős hasi fájdalom, kábultság. A pulzus nagyon lassú lesz, alig tapintható. A második szakaszban az érverés hirtelen meggyorsul, a vérnyomás lecsökken és a szív leállása következtében beáll a halál.
Elsősegély: Hánytatás, és azonnal orvoshoz fordulni.

Nadragulya. A nadragulya főleg erdei vágásokban (bükkösökben), erdőszélen, erdőirtásokon, hűvösebb, nedvesebb helyeken előforduló, bokrosan elágazó, akár 2 m-t is elérő növény. Barnás ibolyaszínű, harang alakú virágai egyesével lefelé csüngenek, a termések sötétzöld, majd éretten fekete bogyók.A növény minden része alkaloidkeveréket tartalmaz. A nyugat-európai toxikológiai statisztikákban előkelő helyet foglal el a növény a közepesen súlyos vagy súlyos tünetekkel járó mérgezések között. Gyerekeknél 2-5, felnőtteknél 10-20 bogyó elfogyasztása már halálos veszélyt jelenthet.

Sisakvirág. Főleg magashegységekben fordul elő, valamennyi faja szép, kertbe illő virág,
többet valóban ott is ápolnak, de valamennyi nagyon mérges s a bélcsatorna gyulladása útján halálos is. A vele való mérgezés alkalmával a szájban meg a nyelőcsőben égető fájást érezni, utána az egész testen hamar elmúló melegség terjed el, az érverés ritkul, a lélegzés meglassúbbodik, fáradtság érzés hatalmasodik el. A pupilla kitágul, sajátságos viszketegség-érzés mutatkozik, később anasztezia, szédülés, bágyadtság és fázás követi, majd az érverés meg a lélegzés megszűnvén, a halál bekövetkezik. Ilyen mérgezés mutatkozásakor rögtön orvost kell hívatni, a betegnek addig is hánytatót adjunk.

Közönséges boróka. Hegyoldalak, puszták, lápos vidékek, legelők növénye. Vadon élő nagyobb állományai hazánkban a Bakonyban és a Duna-Tisza közén vannak. A boróka hajtásaiban, tűleveleiben, illetve tobozbogyóiban a-pinén és terpinenol tartalmú illóolaj (Oleum juniperi), valamint juniperin nevű keserűanyag van. A friss hajtások vagy a bogyók hatására bekövetkező mérgezések fő tünetei gyomor- és bélpanaszok, esetleg véres széklet, vesegyulladás, súlyos esetben görcsök és akár kóma is kialakulhat. Ha a növény olaja a bőrre kerül, hólyagokat és mélyre ható elhalásokat okoz a bőr szerkezetében.

Gyalogbodza. Igen gyakori cserjénk. Előfordulása ligetekben, erdőszéleken, legelőkön vagy azok szélein,
illetve főleg utak mentén – gyakran tömegesen – figyelhető meg. Hatóanyagai között egyes ciánglikozidokat (szambunigrin), keserűanyagokat, vagy a gyökerekben az újonnan leírt iridoidglikozid-észtereket találunk. Néhány bogyó (különösen ha éretlen) elfogyasztása már heves hányást vált ki gyerekeknél.

Farkas kutyatej. Márciustól októberig találkozhatunk vele sziklás hegyoldalakon, törmeléklejtőkön,
sziklás gyepeken. A farkas kutyatej – de sok más Euphorbia-faj is – kesernyés, külsőleg izgató hatású tejnedvet tartalmaz, amely helyi gyulladásokat, illetve nekrózisokat idézhet elő. A tejnedvben különféle – még nem teljesen tisztázott szerkezetű – diterpén észterek fordulnak elő. A növény a szájban, torokban égető érzést okoz, amit hányás, hasmenés és görcsök követhetnek.

Közönséges akác. Az akác egyike azoknak a fafajoknak, amelyek erdeinkben és fásításainkban a
legnagyobb területet foglalják el. Az akác a robin nevű mérgező fehérjét, és a robatin glikozidot tartalmazza, főként a kéregben, a fiatal levelekben és a magvakban. Mérgezés esetén (ez főleg gyerekeknél lehetséges, pl. a magok fogyasztását követően) rosszullét, hányás, kólikaszerű hasfájás, görcsök, jelentős folyadékvesztés következhet be.

Hunyor. Előfordulása kontinentális és mérsékelt éghajlatú területeken, lomberdőkben jellemző. Sziklás
karsztos, bükk- és gyertyánelegyes erdőkben. Magyarországon, csak a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon honos. Minden része halálosan mérgező, a mérgezés tünetei: láz, szédülés, emésztési- és idegrendszeri panaszok.

Ördögcérna. A Magyarországon is előforduló tövises ágú cserje, mely valóban minden részében
méreganyagot tartalmaz. Virága lila  színű, a bogyója pedig élénkpiros. Súlyos mérgezést okoz minden porcikája.

Tuja. Az életfa, köznépi nevén tuja, szinte minden hazai parkban és kertben megtalálható. Egész évben díszít, hiszen örökzöld, és apró tobozait maga alá hullajtva nagy veszélyeket rejt. A kis tobozok nagyon mérgezőek.

Gyűszűvirág. A gyűszűvirágot nagyon szeretik a kertészek, a színes és csőszerű virágai miatt. Jóllehet
gyógyászati szempontból fontos, a növény szinte minden része, beleértve a virágait is, mérgező. A mérgezés főbb tünetei: lassú szívfrekvencia (de később szapora szívverést is okozhat), hányinger, hányás, látási zavarok. Halált okozhat.

Trombitafolyondár. Kedvelt kerti növényünk, virágjainak szó szerint trombita alakja van. A trombitafolyondár valamennyi része – különösen a termése – mérgező! El kell kerülni ennek a virágnak a lenyelését, mivel a színes virágok hallucinogéneket tartalmaznak, ami mérgező az emberekre és az állatokra nézve.

Őszi kikerics. Előfordul dombvidéken, hegyvidéken- és kertekben egyaránt. Az őszi kikerics veszélyeztetett növény, ellenben igen mérgező. A fehér, levendulaszínű és lila virágok egyfajta mérgező arzént tartalmaznak, az úgynevezett kolchicint, aminek nincs ellenszere. Az őszi kikerics lenyelése szívrohamhoz és más szívbetegségekhez vezethet.

Azálea és rododendron. Az azálea és a rododendron népszerű cserjék, amelyeket az
örökzöld levélzetük és látványos viráguk miatt tartanak. Ennek a két díszcserjének a változatos színű, harang alakú virágai andromedotoxint tartalmaznak, egy erős mérget, ami fájdalmat, bénulást és esetenként halált okozhat.

Boglárka. A boglárka általában vadon nő, jóllehet egyesek a kertjükben nevelik. Ha hozzáérünk a növényhez, az bőrgyulladást okozhat, különösen az érzékeny bőrű emberek esetében. Ha véletlenül lenyeljük a virágát, az a száj felhólyagzásához és bélproblémákhoz vezet.

Primula vagy más néven kankalin. Megtalálható a kertekben, szobanövényként pedig nemesített példányokkal találkozhatunk. Mirigyszőreinek a váladéka egy primin nevű, erekre ható mérget tartalmaz. Az erre érzékeny bőrön (a gyerekek bőre sokkal érzékenyebb, mint a felnőtteké) primula-dermatitist okozhat. Tünetei: A bőr kivörösödik, erős viszketési inger, hólyagképződés.
Elsősegély: Az érintett bőrfelület meleg vízzel történő azonnali lemosása.

Elsősegély, ha a baj mégis bekövetkezett:

• A bőrre került maró hatású szereket minél hamarabb bő, szappanos vízzel le kell mosni.

• Ha a gyermek nagy valószínűséggel evett is a növényből, hívjunk mentőt, majd érdemes minél hamarabb meghánytatni.

• Gyermekeket kétéves kor alatt ne hánytassuk, mert nagy a veszélye a hányadék tüdőbe jutásának. Kortól függően 2-3 dl meleg sós (gyermekeknél sómentes) vizet kell inni, majd ujjunkkal ingerelni a garat falát, amíg a hányás el nem kezdődik.

• A gyerekek ráharaphatnak ujjunkra, ezért egy vászonkendővel érdemes azt körbetekerni, illetve a hányadék belélegzésének elkerülése érdekében a gyermek törzsét előrehajtani. Amíg a gyomortartalom nem tiszta, a hánytatást 2-3 alkalommal is meg lehet ismételni.

• Ha a szülő észreveszi, hogy a gyermeke valamilyen növényből evett, fontos, hogy az első teendők elvégzése után mihamarabb orvoshoz vigye. Súlyos esetben mielőbb hívjon mentőt, vagy ha nem olyan nagy a baj, előbb hánytassa meg, majd utána vigye orvoshoz.

• Mutassa meg orvosának a mérgezést okozó növény megmaradt részét is, hiszen ez nagy segítség lehet számára a diagnózis felállításához és a megfelelő kezelés kiválasztásához!

• Az orvosi vizsgálatot nem mellőzhetjük a gyanús esetekben, hiszen némelyik, növény által okozott mérgezés akár halálos kimenetelű is lehet.

• Amíg a gyereket orvos nem látja, ne kapjon semmit enni, legfeljebb egy kis vizet ihat (üdítőt, tejet nem, még anyatejet sem, mert a zsíros táplálék elősegíti a méreganyagok felszívódását).
  Forrás: (WEBBeteg – Dr. Jóna Angelika)

Mire lehet számítani az orvosnál?

• A gyanús növényt elfogyasztott gyermeknél – ha a hánytatás sikertelen – gyomormosást végeznek, súlyos esetben pedig gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat.

• A gyomortartalom teljes kiürülése után bőséges folyadékfogyasztás szükséges, hogy segítse a méreganyag kiürülését a szervezetből. Az aktív szén adásával a maradék mérgező anyag szervezetbe történő felszívódását csökkentik, mivel a szén megköti a méreganyagot és elősegíti annak kiürülését. Rendszerint infúzió és vízhajtó adására is sor kerül.

Ha mérgezés gyanúja merült fel a Heim Pál Gyermekkórház Mérgezési- Toxikológiai Osztályának zöld számán lehet érdeklődni: 06-80-201-199.
A toxikológiai ügyelet telefonszáma: 476-6464
Ha súlyosnak találjuk az esetet, a toxikológiai osztály címe: 1089 Budapest Üllői út 86. A épület V. emelet.