Gyermektorna – nemcsak gyermekeknek

Az egészséges életmódra való nevelés elengedhetetlen része a megfelelő mozgás elsajátíttatása. Szakemberek javasolják, hogy számos gyógytorna- és jógagyakorlatot minél hamarabb, játszva tanítsunk meg gyermekeinknek, ezzel is ösztönözve őket arra, hogy a mozgást életük részévé tegyék.
A következőkben egy gyógytornász gondolatait osztjuk meg Önökkel. Javaslatai között remélhetőleg Önök is megtalálják a válaszokat a hozzánk eljuttatott kérdéseikre.

A mozgással kapcsolatban azt tapasztalom, hogy ezt is, mint oly sok mindent szülői pályafutásunk során, a kezdet kezdetén rontunk el, vagy teszünk jól. A szülők elsődleges feladata kisgyermekkorban megteremteni a lehetőségeket az egészséges mozgásigény kielégítéséhez.

28 éve, hogy ortopédiát tanultam, s akkor a professzorunk a következőket kérte tőlünk. „A cipődre, amiben jársz és az ágymatracodra, amin alszol, soha ne saj­náld a pénzt, mert ha nem az egyikben vagy, akkor a másikon alszol, s ezek nagy mértékben befolyásolják az életedet.” Természetesen kérte, hogy ezt a betegeinknek is adjuk tovább, de én ma azt gondolom, hogy ne várjuk meg a betegséget, hanem próbáljuk megelőzni!

Nagy örömömre már három éve rendszeresen találkozom óvodások és kisiskolások szüleivel szülői értekezleteken, ahol az egészség megőrzése a téma. Ilyenkor gyakran elhangzik a következő kérdés: igaz-e, hogy drága cipőt kell a gyermekeinknek vásárolni? Erre a válaszom mindig a következő: sajnos a jó cipő többe kerül, de amit a jó cipővel a gyermekeink számára biztosítunk, az pénzben nem mérhető. A cipővásárlást mindig az egészség szempontjából célszerű megközelíteni! A baba első cipője legyen könnyű, puha bőrből készült, de mindenképpen tartsa a bokát. Jobb a fűzős, mint a tépőzáras. A cipő talpa ne legyen kemény. S végül: amennyit csak lehet, legyen a gyermek mezítláb — különösen nyáron!

Lúdtalptorna:

3 percen át váltakozva lábujjhegyen, mackójárásban és sarkon sétálunk — természetesen, ez csak mezítláb kivitelezhető. (Mackójárásnál a külső lábélen sétálunk és a lábujjakkal “bekarmolunk”.) Ezután papírtörlőt vagy selyempapírt helyezünk el a földön, és a lábujjakkal tépjük szét azokat. Ezt lehet állva, alacsony széken vagy a földön ülve is végezni. A kéz természetesen nem érhet a papírhoz! A szobában szétszórt legókockákat vagy más apró játékokat is lehet a lábujjainkkal összeszedni és helyrerakni. Az ügyesebbek megpróbálhatnak kis székre ülve, a lábujjak közé vastagabb ceruzát helyezve lábbal rajzolni (a kisiskolások akár írni is). A rajz és az írás is mindkét lábbal végzendő. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy ez a játék a szülő részéről is közreműködést igényel! A gyerekek nagyon szívesen játszanak, és ha azt szeretnénk, hogy (láb)tornásszanak, akkor velük kell végeznünk a feladatokat — így sokkal érdekesebb a gyerek számára is, és nincs olyan felnőtt, akinek ez ártalmas lenne.

Gerinc:

Az egészséges láb és az egészséges cipő nagyon fontos a gerinc megfelelő fejlődéséhez. Az óvodáskorú gyermekeknél még nem leselkedik olyan sok veszély a gerincre, mivel az óvodák biztosítani tudják a mozgást és a pihenést is a gerinc számára. Otthon azonban figyelnünk kellene arra, hogy napi fél óránál többet nem tanácsos a televízió vagy a számítógép előtt ülni, ehelyett amennyi időt csak lehet, a szabadban mozgással kellene tölteni. Egyre több jó minőségű és biztonságos játszóteret találunk, ahol lehetőségük van a gyermekeknek mászni, csüngeni, húzódzkodni, esetleg kötélen függeszkedni. Az otthoni környezetet is úgy célszerű kialakítani, hogy rossz idő esetén egy gyűrűhinta, egy kötél vagy egy nyújtó segítségével gyakorolhassa a gyermek a húzódzkodást és a mászást. A gyűrűhinta, a kötélmászás, a nyújtó, a játszótéri játék, a hegymászás és a jelenleg oly divatos falmászás játékosan erősíti a törzsizomzatot és ezáltal szükségtelenné teszi a külön gerinctornát. Ismét hangsúlyoznom kell a játék fontosságát

Ülés:

Egy első osztályos tanuló sokszor reggel 8-tól délután fél 5-ig az iskolában tartózkodik. Már nincs lehetősége a délutáni alvásra, így kisebb-nagyobb megszakításokkal egész nap ül. Ez a gerinc számára nagyon megterhelő, ezért különösen fontos a helyes ülés fontosságának megismertetése.

Az iskolai bútorok az általam látogatott iskolákban jók, és folyamatosan igyekeznek jobbakat vásárolni. Szerencsés lenne ugyanakkor mindenhol ékpárnát helyezni a székek ülőfelületére, mert ez könnyebbé teszi a gyermekek számára az egyenes aktív ülést.

Az otthoni tanulósarok kialakítására két lehetőség van.

Ha normál méretű íróasztalt vásárolunk, akkor vagy egy tripp-trapp szék használható hozzá vagy egy olyan szék, aminek a talpai alá dobogót helyezünk, hogy a talpak támaszkodni tudjanak. A másik lehetőség egy állítható magasságú íróasztal vásárlása, amelyhez ülőlabdát vagy állítható magasságú széket használhatunk. A legfontosabb, hogy a talpak támaszkodjanak, ne pedig a levegőben lógjanak, az ülőfelületen pedig a popsi mindig egy kicsit magasabban legyen, mint a térd.

Ha valaki keveset mozog és túl sokat ül, az egy idő után azt eredményezi, hogy a megterhelés hatására az izmok elfáradnak, és a munkavégzéshez szükséges erő megtartása érdekében a hajlítóizmok zsugorodnak, a nyújtóizmok csomósan rögzülnek, megbomlik az izom­egyen­súly. Idővel ez az állapot rögzül, és különféle elváltozások, deformációk, tartáshibák alakulnak ki.

Erős törzsizomzat esetén természetesen nem alakul ki tartáshiba, de így sem szabad túl sokat mozdulatlanul ülni és vigyázni kell a helyes ülésre! Az ülő életforma következtében sajnos egyre gyengébbnek találjuk a popó izomzatát is.

A szülőktől azt szoktuk kérni, hogy ha a bal alsó ábrán látható A, B, C tartást észlelik gyermeküknél, ne mondják nekik, hogy “húzd ki magad”, mert ezzel általában csak a gyermek hasa fog még inkább előre kerülni. Arra kellene inkább megtanítani, hogy a popsit szorítsa össze, és a hasizmot feszítse meg, azaz húzza be, mert így jól kiegyenesedik a gerinc.

Végezetül: mozgásszervi betegségekkel foglalkozó szakemberként csak három dolgot tanácsolhatok a szülőknek és a gyerekeknek: mozogni, mozogni, mozogni — amennyit csak lehet!

Virág Anikó
gyógytornász

Tags: , , ,


Back to Top ↑

Élet az óvodában