Gyermekétkeztetés Másként – III.

2011. 11. 16-án került sor Gyermekétkeztetés Másként című kerekasztal-beszélgetésünk záró ülésére.

Megint együttgondolkodásra,  kölcsönös véleményformálásra invitáltuk a szakma és a terület érintettjeit, a beszélgetésen részt vettek étkeztetéssel foglalkozó nagy cégek vezetői, élelmezésvezetők, dietetikusok, óvodavezetők, bölcsődei képviselők, édesanyák. A beszélgetés moderátora ezúttal is Balázsy Panna volt.

Miháldy Kinga, dietetikus, az OÉTI képviseletében elmondta, hogy tisztában vannak vele, hogy az OÉTI-nek olyan programot, olyan irányelveket kell teremteni, amely kézzelfogható, megvalósítható. Alapelvként az “apró lépések” elvét emelte ki, a beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy sok szempontból is a fokozatosság az egyetlen járható út, amellyel eredményeket lehet elérni. Miháldy Kinga elmondta, hogy az óvodásokat nehéz vizsgálniuk, kutatási adataik főként iskolás gyerekektől származnak, akiknek már nagyobb a tudatosságuk, tudnak írni-olvasni.

Szécsi Zsuzsa, a Fővárosi Gyakorló óvoda pedagógusa elmondja, hogy az intézményes étkeztetés észrevétlen, magától ránevelné a gyerekeket az egészséges táplálkozásra, ha az ott kapott ételek egészségesek volnának. Ennek a fordítottja is igaz: amit ezek alatt az évek alatt megszoknak a gyerekek, azt az igényszintet, azt az ízpreferenciát és kulturális örökséget viszik magunkkal tovább a felnőtt életbe. Szécsi Zsuzsától azt is megtudjuk, hogy sok gyereknek kevés a kapott étel mennyisége, nagy szükség van a “kiegészítő táplálkozásra”, ami azt jelenti, hogy a szülők önerőből zöldséggel, gyümölccsel, rágcsálnivalókkal járulnak hozzá az ovisok napi táplálásához.

Általánosan elismert ténykérdésnek bizonyult a tejtermékek anyagi vonzata. Sok esetben nem állja meg a helyét, hogy a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva vegyük tudomásul az intézményes étkeztetés jelenlegi összetételét, de abban mindenki egyetértett, hogy a tejtermékek esetében sajnos számolni kell azzal, hogy a büdzséből nem futja annyi és olyan mennyiségre, amely az előírt szükséglet volna.

Az OÉTI ajánlásától, ami jelenleg eltér: a zöldség- és gyümölcsfogyasztás (bár ez nem egységesen igaz), a sózás és cukrozás mértéke, a hal és belsőségek előfordulási aránya. A cukoradagokkal kapcsolatban Miháldy Kinga elmondta, hogy itt is a fokozatosság elvét kell követni, ha 3 kanál cukrot tettek addig egy teába, akkor naponta fél kanállal kell-szabad maximum az adagot csökkenteni, nem lehet és nem is szabad egyik napról a másikra drasztikus változásoknak kitenni a gyerekeket. Álláspontja szerint három hét alatt jelentős változásokat lehet elérni, csak türelmesnek kell lenni.

Több szakértő is egyetértett abban, hogy az őstermelők foglalkoztatása lenne a legkívánatosabb (a biogazdálkodók kérdése is felmerült, de ebben egyetértés nem volt), illetve az, ha a termelőtől a konyháig, és onnan az ovisok asztaláig az út a lehető legrövidebb lenne, hiszen a tápanyagok annál inkább megmaradnak, minél hamarabb kerül a földből a gyomorba az étel. Elhangzott ugyanakkor, hogy jelenleg nincsen a kistermelőket koordináló szervezet, ami a közétkeztetéssel foglalkozó cégek munkáját nagyban nehezíti.

Tátrai István, a Sodexo Magyarország üzemeltetési igazgatója hívta fel arra az ellentmondásra a figyelmünket, hogy Magyarországon (és a térségben) egyszerre beszélünk elhízásról és étkezésről. A polarizáció hazánkban egyéb területeken is jellemző jelenség: a szélsőségek térnyerése a gyerekek esetében is fennáll.

Alpári György, a Junior Vendéglátó Rt cégvezetője elmondta, hogy véleménye szerint kiemelten fontos szempont a gyermekek étkeztetése esetében, hogy milyen gasztronómiai kultúrában növekszik az adott generáció. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy hagyományosan milyen táplálékokhoz szokott a gyomrunk, generációkra visszamenőleg a családunkban milyen szokások uralkodtak, stb. Alpári György szerint nem kell tartózkodni a reformételektől, de a kultúránkba illeszkedő, nálunk megtermő ételek preferenciáját érdemes szemléletünk vezérelveként megtenni. Alpári György ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy legyünk tisztában azzal, hogy “az a sárgarépa, amit ma fogyasztunk, az nem ugyanaz a sárgarépa”, amit annak idején nagyanyánk kihúzott a kert végéből. Ezt abból a szempontból is érdemes megfontolni, hogy a nyers alapanyag fogyasztása nem minden esetben a legbiztonságosabb módja a vitaminok bevitelének, és a különféle technológiákkal elkészített, hőkezeléseken átesett étel sok esetben jobban megfelel a biztonsági előírásoknak.

Nem kerülhettük el az anyagi kérdések feszegetését, illetve annak elismerését, hogy a közétkeztetés minden szereplője nehéz helyzetben van, költségvetési pénztelenségről van szó, amely mindenki életét megnehezíti. A kerekasztal-beszélgetés ezekbe a mélységekbe nem kívánt leásni, de a történetnek a pénzhiány mindenképpen kulcsszereplője. Az anyagiak kapcsán még az is kiderült, hogy a szülők sokszor jeleznek az óvodának, hogy szívesen megfizetnének magasabb összeget is gyermekük étkeztetésére, de erre nincsen törvény adta lehetőség: önkormányzati szabályozás alatt áll, hogy mennyi pénzt lehet szülőktől elkérni.

Frei Anita, a Kismamatitok portál szerkesztője elmondta, hogy a várandós édesanyák a legfogékonyabbak a tudatosságra, az információra, és hogy tapasztalata szerint a gyermekek 1 éves kora körül a szülők kezdik érdeklődésüket veszteni, úgy érzik, ott véget ér az ő szerepük.

Kontúr Tamás, a Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében arra hívta fel a figyelmünket, hogy az emberek többsége a munkájának rendel alá mindent, a felhasználói társadalomban ez a vezető szemlélet, kevesen képesek a lassításra, a tudatosságra. A személyi felelősségre hívta fel ő is a figyelmünket.

A hallottak alapján számomra a három beszélgetés tanulsága az volt (mint az élet szinte minden területén), hogy a felelősség a miénk, az apró lépések vezetnek célra minket. A szülő foglalkozzon azzal, hogy az otthoni étkezésekbe benne van-e szíve-lelke, tegyen meg mindent a gyereke egészségéért, amit tud; az óvodapedagógusok, szakácsok, élelmezésvezetők saját lelkiismeretük szerint készítsék és tálalják a gyerekek ételeit, ami rajtuk múlik, feltétlenül tegyék meg, hiszen a legtöbb időt ott töltik a gyerekek; a közétkeztető cég is találja meg a saját felelősségét, törekedjen arra, hogy a rendelkezésükre álló anyagi forrásokat teljességgel kiaknázva, hozzák ki maximumot magukból.

Megint oda lyukadtunk ki, hogy a másokra mutogatás idő- és energiapocsékolás, kezdjük el tekintetünket magunk felé fordítani, és ami rajtunk múlik, azt tegyük meg, abban pedig csak bízhatunk, hogy előbb-utóbb a környezetünk is megmozdul.

A beszélgetést ezúttal is Ugrai-Nagy Tünde ínycsiklandozó ételeivel koronáztuk meg.

Köszönjük a Miele Konyhának, hogy biztosították a csodálatos helyszínt, és a francia Bonduelle Alapítványnak, hogy lehetővé tették a rendezvényt.


Tags: ,


Fel a tetejére ↑

Közelgő események / programok

Naptár megtekintése