Gyermekétkeztetés Másként – II.

Gyermekétkeztetés Másként címmel három alkalmas kerekasztal-beszélgetést szerveztünk a francia Bonduelle Alapítvány jóvoltából. Az első alkalom beszámolóját itt olvashatják.

2011. 11. 09-én immáron Budapesten hívtuk eszmecserére a szakma és a terület érintettjeit, a beszélgetésen részt vettek élelmezésvezetők, dietetikusok, óvodavezetők, édesanyák. A beszélgetés moderátora ezúttal is Balázsy Panna volt.

Lőrinczné Táborfi Julianna az OÉTI szakembere beszámolt az OÉTI elmúlt években készített országos kutatásairól: sokkoló adatokról számolt be a hazai túlsúlyossággal és táplálkozási szokásokkal kapcsolatban. Julianna fontos problémaként emelte ki, hogy az élelmezésvezetők képzésének nem feltétele a táplálkozástudományban való bármilyen jártasság: bárki lehet élelmezésvezető, aki később felelős lesz azért, hogy a közétkeztetésben az ételek milyen nyersanyagokból készülnek, hogyan készítsék el azokat, milyen technológiákat használjanak, milyen higiéniai előírásoknak megfelelve állítsák elő az ételeket, hogyan állítsák össze a menüsort, mennyire szempont az egészséges táplálás, mi a konyha legfőbb célja, és így tovább. Az is kiderült, hogy a szintentartó-vagy továbbképzés sem kötelező sem az élelmezés-vezetőknek, sem a szakácsoknak, sem a konyhai kisegítőknek, magyarán: aki megszerezte a képesítést, nem kell, hogy időről-időre fejlessze szaktudását.

Szó volt arról, hogy a reformkezdeményezések önmagukban kevésnek bizonyulnak, a beszállító cégek képviselői arról számoltak be, hogy az újításokkal mindig falakba ütköznek: rengeteg étel jön vissza hozzájuk érintetlenül, a gyerekek nehezen nyitnak az új felé. Ennek kapcsán esett szó a kitartásról, mint a gyermekek (és felnőttek) táplálásának egyik legfontosabb tényezőjéről. A beszélgető felek megegyeztek abban, hogy ez mind intézményi keretek között, mind a családban alapkövetelmény: a gyerekeknek időt kell hagyni, és a fokozatosságra érdemes törekedni.

Dr Stéger Mikós, a Junior Vendéglátó Rt. munkatársa elmondta, hogy a szállítás hatalmas mértékben rontja az ételek minőségét, állagát, tömege is csökken. Ez ténykérdés, ellene tenni lehetetlen. Az is elhangzott, hogy az intézmények igényei lokálisan eltérőek lehetnek, a beszállító cégek 10.000 recept birtokában vannak, ezeket frissítik és variálják az igényeknek, szezonnak, területnek megfelelően. Ezzel kapcsolatban Bombera Krisztina elmondta, hogy az Egyesült Államokban nagyon jól működik az a rendszer, hogy a közétkeztetés lokálisan szerveződik, egy adott területnek saját beszállítói vannak, lehetetlen azonos feltételekkel étkeztetni.

Az ételek tálalásáról és körülményeiről is kiderült, hogy szerepet játszanak abban, hogy az ovisok mekkora kedvvel vetik bele magukat az evésbe.

Az elavult technológiákról, szűkös anyagi forrásokról, felsőbb érdekekről is szó esett, mint olyan tényezők, melyek megkötik a közétkeztető cégek, beszállítók kezét.

A szülők felelősségéről a következők derültek ki:
– A reggeli és a délutáni esti étkezések természete, összetétele összhangban kell, hogy álljon az intézményes étkeztetéssel, érdemes tudni, hogy az óvodában mit evett a gyerek, és azzal kiegészíteni, amivel kell.
– Maruzs Jánosné óvodavezető elmondja, hogy gyümölcsöt, egyéb egészséges falatokat sok intézményben lehet a szülőknek bevinni, ezt az intézmény kevés helyen tudja állami pénzből finanszírozni. Óvoda és szülő összefogása kulcsfontosságú.
– Az otthoni étkezések hangulata, körülményei nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az étkezéseket általában a gyerek hogyan éli meg: kötelező rossznak vagy egy kellemes töltődési pontnak.
– Szó volt arról is, hogy tehet-e érdemben az intézményes étkeztetés bármit akkor, ha az esti órákban a gyorséttermek családokkal vannak tele, akik ott költik el vacsorájukat.
– A szülői tudatosságnak is hatalmas szerepe van abban, hogy a gyerekek mit esznek meg szívesen. Részt vesz-e otthon a gyerek a főzésben? Ismeri-e az ételek összetevőit, az alapanyagokat? Látja-e a szüleit a konyhában tevékenykedni? Ezek mind nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen táplálkozási szokásaik lesznek.
– A példamutatás jelentősége is nagy, ugyanakkor kiderül: hiába fogyasztja szívesen az egyik szülő a zöldségeket, ha a másik viszolyog tőlük. A gyerekek érzékenyek és az azonosuláson keresztül értik és élik meg a világot.

Ugrai-Nagy Tünde, aki egyben a kerekasztal-beszélgetés résztvevői számára az ínycsiklandozó és egészséges mintaebédet elkészítette, elmondja, hogy mikor magánóvodát nyitott, olyan falakba ütközött, amelyek szinte teljesen ellehetetlenítették. Három beszállítóval próbálkoztak, majd úgy döntöttek: saját konyhát csinálnak, de az ÁNTSZ előírásoknak szinte lehetetlen volt megfelelni: rengeteg ésszerűtlen és felesleges akadályt gördítenek a fejlődés útjába – mondja Tünde, keveseknek van arra lehetősége mint neki, hiszen végülis maguk főznek az ovisok számára,  mindezt az igényszintjüknek megfelelően. Tünde a szezonnak megfelelő alapanyagok beszerzését emeli ki az egyik legfontosabb tényezőnek, hiszen mindig az idénytermékek a legolcsóbbak és azok tartalmazzák a legtöbb tápanyagot. Tünde elmesélte nekünk, hogy hetente egyszer van náluk ismerkedés az alapanyagokkal, az is elhangzott, hogy a gyerekek sokkal szívesebben fogyasztanak abból, aminek az elkészítésében maguk is részt vettek, de erre intézményes keretek között megint kevéssé van lehetőség a higiéniai- és biztonsági előírások miatt.

Szó esett arról is, hogy – tisztelet a kivételnek – a szakácsok semennyire nem motiváltak abban, hogy jól végezzék a munkájukat, nem kapnak szakmai inspirációt, olyan kevés pénzért végeznek olyan monoton munkát, hogy nem céljuk szívüket-lelküket beletenni a főzésbe. Kiderül: a létszám is fontos tényező. Néhány tucat főre sokkal könnyebben és kreatívabban lehet egészségesebb ételt készíteni, mint hatszázra.

Nem kerülhettük el, hogy a média felelősségéről is beszéljünk, Táborfi Julianna elmondja, hogy a lakosság nagy része a televízióból szerzi ismereteit, ez a legnagyobb hatású médium, és amíg innen a chips-ek és gumicukrok reklámja áramlik, addig gyerekek ezrei nőnek fel úgy, hogy az ízfokozók és dúsított élelmiszerek kínálják az egyetlen alternatívát. Természetesen a reklámok nem önmagukban felelősek: a szülő kapcsolja be a tévét, majd ő veszi meg a kínált terméket, itt is tehát hatalmas a szülő felelősség. Ezzel egyetértésben Wolf Kati elmondja, hogy várandós kismamaként volt a legkiéhezetebb az ismeretekre, a tudatosságra, ő is nagy jelentőséget tulajdonít a médiának, úgy gondolja már a terhes nőket körülvevő védőnőknek és orvosoknak feladata volna, hogy a tudatos táplálkozásra és a bevitt tápanyagokból következő élettani jelenségekre felhívják a figyelmet és segítsék az anyukák egészségtudatos szemléletének kialakulását.

Ebben próbál a Gondolkodj Egészségesen! Program is segítséget nyújtani: a szemléletformálásban és alternatívák nyújtásában, illetve az összefogás erejének hirdetésével.

A kerekasztal-beszélgetés közben Ugrai-Nagy Tünde háromféle szendvicskrémmel és teljes kiőrlésű kenyérrel kedveskedett a jelenlévőknek, valamint a helyszínen elkészített egy mennyei sütőtökrémlevest sajtchips-szel, zöldségfasírtot cukkinis tökfőzelékkel, a desszert pedig helyben sült mini kakaóscsiga volt.

 

Köszönjük a Miele Konyhának, hogy biztosították a csodálatos helyszínt, és a francia Bonduelle Alapítványnak, hogy lehetővé tették a rendezvényt.

 

Utolsó beszélgetésünk 2011. november 16-án lesz.

[nggallery id=46]

2011-11-15T12:25:33+00:00