Kedves Zs.! (Zsuzsa, Zsófi, stb.?)

Ahhoz, hogy a mostaninál mélyebb válaszokat tudjak adni (megpróbálkozom természetesen a válasszal), ahhoz tudni kéne a kisfia valódi problémáját. Egyáltalán nem biztos, hogy hiperaktív. A hiperaktivitásnak nem feltétlenül az ingerlékenység, az indulatkitörések, és/vagy kiszámíthatatlan visszahúzódások a tünetei, hanem sokkal inkább figyelemzavar, és társai. Tehát első tanácsom az az, hogy tudjuk meg: mi a kisfia furcsa, nehezen kezelhető magatartásának az oka. A "diagnózist", szakember mondja ki, ne Ön. Levelében nem utalt rá, hogy bárki is véleményezte volna valójában a kicsit.

Nagyon érdekelne az is, hogy pl. az óvodában hogy viselkedik, minderre mit szólnak az óvónők. Ha észrevették, miért nem küldték őt és egyúttal Önöket Nevelési Tanácsadóba?

Ha szeretne gyermekpszichológus címeket kapni, akkor írja meg, (esetleg egy másik elérhetőséget is adjon e miatt, hogy ne a fórumon adjak neveket) és én szívesen megadok néhány nevet, címet, lehetőséget. De a sima nevelési tanácsadó is jó.

Addig is:
- Ez a bármilyen okból történő viselkedészavar valóban nagyon próbára teheti Önöket, de valószínűleg a gyereket is, mert az biztos, hogy az neki sem kellemes, amikor jön a hiszti. A sarokba állítás, és egyéb büntetés nem jó. Azért nem válik be, (azt írja, még rosszabb), mert a frusztrált helyzet további agressziót szül. És ha beindul a spirál, nincs megállás.
- Örömmel venném, ha még írna a következőkről: mióta tart a hiszti, volt-e változás a családban, ami megzavarhatta a kisfiát, van- e testvére, kicsi, nagy, vele milyen a viszonya, mindenhol van-e hiszti, vagy csak otthon, Önökkel, vannak- e az oviban barátai, régebben Önök hogyan reagáltak a hisztikre?
- Sokféle oka lehet mindennek:
pl. a figyelmet fel akarja magára hívni gyermek, de vajon miért?
vagy: valamilyen helyzetet, helyzeteket el akar kerülni, de milyeneket, melyeket?
vagy: meg akar szerezni valamely tárgyat, tárgyakat, melyeket, milyeneket?
vagy: örömforrást keres, saját maga komfortérzetéhez némi ingerkeresés tartozik, amelyekkel próbálkozik, akkor is, ha nem lehet, mik ezek?

Ezeken kéne gondolkodni, és, ha gondolja, nekem megírni.

További ötletek:
- Azt érzem, gondolom, hogy fontos lenne, ha mindent és mindig előre megbeszélnének és megmutatnának.
Pl. ha felülünk a bicajra, akkor onnan menet közben nem lehet leszállni, és így meg így kell kapaszkodni.
vagy: ujjakkal mutatni, hogy ennyi a kettő. Ennyit kérsz?
Ezek azért jó megoldások, mert kiszámíthatóvá teszik a kisfia számára a várható helyzeteket, cselekvéseket. Ez nagyon fontos neki, úgy tűnik.
- A másik gondolatom pedig az, hogy a hisztit ignorálni kellene, azaz figyelmen kívül hagyni.
pl. ha jön a hiszti, akkor nevetve mondani: hol az én kisfiam? Nem látom, eltűnt, gyere elő, és kérd szépen, hogy....aztán otthagyni. Ha kéri, akkor lehet boldognak lenni: jaj de jó, itt az én kicsikém, már hiányoztál! Ezzel a negatív viselkedés nem erősítődik meg, látja, hogy ezzel nem hogy nem tudja felhívni a figyelmet magára, hanem még kifejezetten figyelmen kívül is hagyják. Ugyanakkor a pozitív viselkedésnek meg feltűnően örülnek, tehát az erősítődik meg a gyerekben.

Mindehhez idő kell és türelem!
Várom további levelét, üdvözlettel: Bakonyi Anna