Félelem

Jázminnak több félős korszaka volt, azt hittem, hogy ez már nálunk nem jön többé elő. De mégis előjött. (És ma együtt írjuk ezt a blogot, mert itt ül mellettem, olvas és magyaráz.)

Szóval, fel kellett szúrni a  fülét tavasszal, és azóta különösen félős lett. A tű gondolatától is rosszul van (most is azt mondja, jajjj!!!!!) és bármilyen orvosi vizsgálatra készülünk, előtte a doktornénit részletesen kikérdezi arról, hogy mi fog történni. De még akkor is fél, azt mondja.

Sok minden aggasztja, ami veszélyként leselkedhet ránk. Pl. egyik éjjel azzal ébresztett, hogy pók van az ágyában. Át kellett néznem az ágyát, nem volt benne semmi – majd alig aludtam vissza, jött, hogy a pizsamáját is nézzem át, mert abban is pók van. Abban sem volt.

Másnap az anyajegyeit vizsgálta, hogy változnak-e, de meg kellett győznöm arról is, hogy nyílméreg békák nem élnek Magyarországon (azok ugyanis a mérgükkel 10 embert képesek megölni és száznál is több egeret – világosított fel a 8 éves lányom).

Olyan is előfordult, hogy a laptopomon a keresőbe a következő volt írva: “vöröshangyahaláloscsípés”. Amikor észrevettem, együtt olvastunk utána annak, hogy a Magyarországon élő rovarok csípése nem halálos.

Igyekszem őt megnyugtatni, keresünk cikkeket az interneten, de talán az a legfontosabb, hogy komolyan veszem a félelmeit és sokat beszélünk róla.

Bízom benne, hogy mielőbb túl leszünk ezen a “rémes” korszakon.

2011-07-25T15:18:36+00:00