Csak játék

A barátainkkal szívesen összejövünk egy-egy társasjáték partira. Évekkel ezelőtt mi is az Activity-vel kezdtük, és azóta számtalanszor merültünk bele az akár hajnalig tartó elmés, vicces játékokba.

Volt olyan, aki szigorúan nézett minket egy darabig a szoba másik sarkából, és nem állt be soha játszani – már nem is járunk össze :))).

Sok mindent elárul egy emberről, hogy tud-e, szeret-e játszani. Soha nem felejtem el azt, amikor két éve karácsonyra kaptak a lányok egy Ki nevet a végén?-t. Az vízválasztó volt.

Addig együtt legóztunk, babáztunk, főztünk a babakonyhában, majd jött ez a játék, amiben ki lehet ütni egymást, valaki  győz és valaki veszít (a legjobb, ha az apa).

Tudtam, hogy ehhez csak akkor szabad hozzákezdeni, ha van elég időnk.

Az első alkalommal, amikor az egyik lányom bábuját kiütöttem (mert azt gondolom, ezt a kegyetlenséget is muszáj megtenni) hatalmas bömbölésbe kezdett. Valahogy úgy jött ki, hogy nem sokkal később a másik lányom bábuját is ki “kellett” ütnöm, persze ő is elkezdett sírni. Ott ültem két lánnyal és mindkettő iszonyúan sírt. Ez várható volt, ismerjük jól őket. Mégis örülök annak, hogy túlestünk a “tűzkeresztségen” és sikerült megértetni velük, hogy ez csak játék.

Azóta is szívesen elővesszük és nem “vérremenően”, hanem viccesen kommentálva, de kiütjük egymást. És most már tényleg az a kérdés, hogy “Ki nevet a végén?”

Tags: ,


Fel a tetejére ↑

Közelgő események / programok

Naptár megtekintése