Interjú Futó Judittal

Harcosok és hercegnők: a nemi identitás alakulása óvodáskorban

Jól fejlődik…? Tudnia kéne már…? Siettessem vagy hagyjam? Úgy viselkedik, ahogy egy kisfiúnak/kislánynak „illik”?
Kiben nem merülnek fel ilyen és ehhez hasonló kérdések? Futó Judit klinikai szakpszichológussal, az AVEC Pszichoterápiás Intézet és Oktatási Központ munkatársával az óvodáskorú gyermekek fejlődéséről és a nemi identitás alakulásáról beszélgettünk.

Honnan tudhatja egy szülő, illetve fontos-e tudnia, hogy egy adott életkorban mi a „normális” viselkedés gyermeke számára?

A fejlődési területek (pl. beszéd, önkontroll) általános életkori jellemzőinek ismerete segíthet a felesleges aggodalmak elkerülésében, míg könnyebben felfigyelünk arra, ha valami tényleg „nem stimmel”. Csemeténk idegtépő makacsságát talán türelmesebben viseljük, ha tudjuk, hogy ez a viselkedés bontakozó én-tudatának elkerülhetetlen velejárója. Jó tudni azt is, hogy 3-4 éves kalandorunk, aki fürdőkád méretű pókok inváziójáról számol be nem szándékosan füllent: fantázia és valóság különválasztása komoly kihívást jelent ebben az életkorban.

Hasznos dolog cikkekből, könyvekből tájékozódni, egyéni kérdéseinkre azonban ilyenformán gyakran nem találunk választ, hisz nincs két egyforma család vagy gyermek.

Az AVEC-ben a pszichoterápia, tanácsadás és konzultáció mellett éppen ez okból indítottunk speciális szülői workshopokat, ahol a gyerekek fejlődésével, nevelésével kapcsolatos kutatások, tapasztalatok tanulságait praktikus tudás és hatékony nevelési módszerek formájában tolmácsoljuk. Eszközt próbálunk adni a szülők kezébe, és lehetőséget teremteni arra, hogy egyéni kérdéseikre a helyszínen szakemberektől kaphassanak választ. A cél a gyerekek optimális fejlődésének elősegítése, valamint a családi konfliktusok és a lelki problémák kialakulásának megelőzése.

Milyen, az óvodás korosztályt érintő témákkal foglalkoztok?

Hogyan szoktassuk közösségbe? Játék vagy különórák? Tanítsuk idegen nyelvre? Mit tud az óvodás a világról? Hogyan jutalmazzunk/büntessünk? Tehetséges? Hogyan válasszunk játékot? A képernyő és a gyermek: Mit, mikor, mennyit? Maradjon még egy évet oviban? „Elég” lányos/”elég” fiús? – csak, hogy néhány kérdéskört említsek.

Baj például, ha óvodáskorban egy kisfiú babázik, vagy egy kislány autózik?

A gyerekek óvodáséveik alatt fokozatosan tanulják meg, hogy a női és férfi szerepekhez milyen tevékenységek, viselkedési formák, érdeklődési körök tartoznak. Óvodáskor elején a lányok és a fiúk játéktevékenységében még gyakoriak az átfedések, idővel azonban fokozatosan szétválasztódnak a szerepek. A nemi azonosság tudata 5-6 éves korra alakul ki. Ebben az életkorban a „fiú”, illetve a „lány” fogalmak jelentését a gyerekek már mélyen értik. Tudják, hogy Dani szoknyába bújva is „bácsi palánta” marad. Ismerik a nemekhez kapcsolódó szerepeket, ami viselkedésükben, így játéktevékenységükben is egyre nyilvánvalóbban megmutatkozik.

Az apukák keményebbek fiaikkal, nagyobb önállóságot várnak el tőlük, nem szeretik, ha sírnak, míg a lányaikat babusgatják, kényeztetik. Tényleg ettől lesznek a fiúk később igazán férfiasak?

A nemre jellemző játéktevékenység még azokban a családokban is ki szokott alakulni, ahol nem várják el a nemhez igazodó viselkedést. Családon belül inkább az apukák várják el lányuktól a lányos, fiuktól a fiús viselkedést, legkevésbé pedig a lányos fiúkkal toleránsak.

Sokáig vizsgálták, hogy a „maszkulin” papáknak „maszkulinabb” fiuk van-e. Úgy tűnik, hogy nem ez a döntő. A nemi szerepek elsajátításában, a nemhez igazodó viselkedés kialakulásában az apa fizikai és lelki értelemben vett hozzáférhetősége a kulcstényező. A férfi nemi szerepek elsajátításában ugyanis kiemelt szerepe van az apával való azonosulásnak, aminek feltétele az apa és a gyermek között lévő élő, érzelemteli kapcsolat. Nem az számít, hány órát tölt az apuka hetente a fiával. A minőségi idő a döntő. Jó hír ez a különélő apukáknak.

Ha apa nélkül kénytelen felnőni egy gyerek, akkor hiányzik az apamodell. Milyen hatással lehet ez a gyerek nemi azonosulására?

Óvodáskorban a nemre jellemző viselkedésben az apával vagy apa nélkül felnövő gyerekeknél nem nagyon találtak különbséget. Serdülőkorban az apa nélkül felnövő lányok maszkulinabbak, a fiúk kevésbé maszkulinak, mint az apával felnövő társaik.

A nemi szervek felfedezése, ingerlése az óvodáskor jellemzője. Néha az ágyukban, néha nyilvánosan kerül erre sor, ami egyes felnőttek nemtetszését válthatja ki. Rászóljunk vagy ráhagyjuk?

Fontos, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy az óvodások szexuális érdeklődése, saját nemi szervük ingerlése, illetve mások nemi szervének megfigyelése természetes jelenség, a fejlődés szerves része. Gyerekkorban a bontakozó szexualitás büntetése vagy a gyerek megszégyenítése az egészséges szexuális fejlődés útját állja. Büntetés helyett legjobb, ha megpróbáljuk elterelni gyermekünk figyelmét vagy megtaníthatjuk őt arra, hogy bizonyos dolgokat nem illik mások előtt csinálni. A lényeg, hogy óvodás gyermekünk szexuális érdeklődését sose büntessük.

Hatvani Csilla

2010-11-25T15:47:20+00:00