Anya, segíthetek?

Pár hete tudatosult bennem, hogy van egy nagyon rossz szokásom (nyilván több is, de ez egy új felismerés számomra), még pedig az, hogy arra a kérdésre, hogy “Anya, segíthetek valamit?” valahogy ösztönösen mindig azt válaszolom, hogy „nem”.

Nyilván, mert az állandó rohanásban, amiben élünk, sokszor egyszerűbb és gyorsabb egyedül végezni a dolgokkal. Például főzés, teregetés, takarítás közben elég a magam baja :), nem hogy még  egy kisgyereket kerülgessek, akinek utasításokat kell adni és oda kell rá figyelni. Arról nem beszélve, hogy több energia, több idő megy el, ha még valaki ott lábatlankodik.

Egyik nap ráeszméltem, hogy mekkora hibát követek el, ha én ezt így folytatom… Szépen lassan rászoktatom a lányokat arra, hogy eszükbe se jusson bejönni a konyhába addig, amíg kész nincs a vacsora. Így egyik este lelassítottam és együtt főztünk “tejgebrízt” (Emi így hívja) a lányokkal. Sokszor nem is tudjuk, hogy hol rontjuk el őket és ezeket az „apró” dolgokat nagyon nehéz kijavítani, mondjuk, úgy a kamaszkor környékén már.

Tags: ,


Fel a tetejére ↑

Közelgő események / programok

Naptár megtekintése