100 forint

Gáborral nagyon hasonlóak a nevelési elveink, soha nem volt vitánk emiatt.

Nincs beosztva köztünk, hogy ki mikor van a gyerekekkel, csak valahogy úgy alakult, hogy a fürdetés és a meseolvasás az én feladatom.
És néha egy örökkévalóságnak tűnik, míg ezekkel végzünk.

Először arra is alig tudom rávenni őket, hogy menjünk fürödni, aztán arra, hogy jöjjenek ki a kádból. Mire az ágyig eljutunk, az legalább fél óra és még jön a mese, vagy mesék.

Néhány hónapja történt, hogy megkértem Gábort, segítsen, és vigye ő fel a gyerekeket fürödni. Azt vettem észre, hogy alig telt el 10 perc, jött, hogy mehetek mesét olvasni, bent vannak az ágyban. Furcsálltam a dolgot, de amikor másodszor is ugyanez történt, komolyan elgondolkodtam magamon, és azon, hogy mi lehet a varázslatos módszer, amivel ő így felturbózza az esti tisztálkodás tempóját.

Mosolyogva vallotta be, hogy 100 ft-ot ajánlott a lányoknak, ha “hipp-hopp” lefürdenek és bebújnak az ágyba. Szégyen, nem szégyen, de működött.

Pedig igazából fogalmuk sem volt akkor még arról, hogy mire jó 100 forint. Természetesen nem csináltunk ebből rendszert, de ha nagyon muszáj, néha én is bedobom a “persely-módszert”. Az vált világossá, hogy motiválja őket.

Ami a legszebb az egészben az az, hogy eddig szinte az összes kis pénzüket ajándékra költötték. Nagyon büszkén vitték az unokatestvérüknek szépen becsomagolva a teát, vagy épp apának névnapjára a Sport szeletet.

2011-08-22T13:36:29+00:00